Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

A szegény sorú társadalmi réteg nagyobb migrációs fluktuációja sexpanziója a jobb megélhetést biztosító helységek felé, Nagykőrös példájával is igazolható. A XVIII. században majd szín református mezőváros katolikus rétegét a kertészként, cselédként, pásztorként beszivárgó, főként jászsági eredetű népesség gyarapította. A XVIII. század végére már oly jelentős tömegben voltak Nagykőrösön hogy — paradox módon — az Edictum Tolerantiae nyomán építhették fel templomukat az 1780-as években. Kocsér, Karajász pusztákról, a körösi határba fokozatosan vándorolt a népesség: a mezeikert-tanyákon kertészkedtek, s alkalomadtán házhelyet is szerezhettek a városban, a peremi részeken való telekosztásokon, mint pl. a Tobánbm, valamint — a későbbi — Gaty ászár falu, Rendőrfalu részeken.

42 Századunk elejére már tekintélyes arányban voltak jelen a katolikusok: a több séget, 61%-ot alkotó reformátusok mellett 36%-kal részesedtek Nagykőrös összlakosságából.

43 A jászsági eredetű bevándorlás interetnikus hatásként is megragadható. A törzsökös református lakosság szokásai között nem ismeretes a bakfazékolás húshagyó kedden, míg a jászsági pusztákról bekerült katolikusok között megtalálható.

44 Az utóbbi időben nagyobb migrációs folyamat Cegléd esetében figyelhető meg, a XIX. század második felétől: fokozatosan megvetették lábukat a ceglédiek a szomszédos Midebuda-pusztán és az Irsához tartozó Homokrészen (pl. a református Orosz család ágai). ERDEI Ferenc is felfigyelt erre a jelentős társadalmi mozgalomra: „A ceglédi nép terjeszkedik. A körösi, berceli határban, sőt a tiszántúlon is szereznek ceglédiek birtokot és mindenütt magasabb agrikultúrával jelennek meg, mint a bennszülöttek" — írta.

45 KERESKEDELEM - ÁRUCSERE A három város mezővárosi jellegét hangsúlyozza a privilégium birtoklása. A XV. században földesúri kézre került Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd már 1368 óta volt a Clarissa apácarend birtokában. A kedvező táji adottságok, a mezőgazdálkodás lehetőségei, megteremtették az árutermelés feltételeit, amely az árucsere, kereskedelem fellendülését eredményezték. A vásártartás jogának megszerzése nemcsak a communitas, de a földesúr érdeke is volt, a mezőváros gyarapodása az ő anyagi jólétének növekedését is szolgálta.

46 A XV. században a három város már rendelkezett a vásártartás privilégiumával, évente három alkalommal tarthattak országos vásárokat: Kecskeméten Gergely, Lőrinc és Katalin, Nagykőrösön Friderik, László és Demeter napokon, Cegléden Gyümölcsoltó Boldogasszony, Barnabás apostol és Máté evangélista napján.

47 A török hódoltság korában a vásártartás - a rossz közbiztonsági állapotok miatt — akadályokba ütközött. A bizonytalan politikai helyzetben nem lehetett vásárokat tartani. A XVII. század végén, királyi megerősítésessel helyezték vissza a három várost e privilégiumába. Mivel a török hódoltság 42. NÓVÁK László, 1978/b. 223.; SZABÓ István-SZABÓ László, 1978. 43. Magyar Statisztikai Közi. 83. k. Budapest, 1932.185. 44. NÓVÁK László, 1983. 45. ERDEI Ferenc, 1977. 98. 46. BÁCSKAI Vera, 1965.;FÜGEDI Erik, 1981. 47. BALANYI Béla, 1968. 102-103.; GALGÓCZY Károly, 1896. 594-596.; VASS Előd, 1982. 88. 79