Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

gatott baranyai, somogyi és tolnai református magyarok vallási türelemben is részesülhettek itt: pl. a tolnai református iskola tanárai és diákjai Kecskeméten kerestek és találtak menedéket,

12 a váci iskola pedig Nagykó'rösön, az 1590-es években.

13 Emigrációs kapcsolatrendszer következményének tudható be, hogy ma, az említett dunántúli-területek is a dunamelléki egyházkerülethez tartoznak, s a nagykőrösi református tanítóképző beiskolázási körzete kiterjedt Somogy, Tolna és Baranya megyékre is. A tizenöt éves háború lakatlanná tette 1593—1608 között a három város tágabb környékét is, Váctól egészen Szegedig, sőt maga Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd is veszélybe került, sokan elmenekültek onnan. Az 1590-es években a török és magyar seregek végigpusztították a Vác és a három város közti területet, s ekkor - 1596—1602 között — Cegléd egészében el is néptelenedett. Csak az 1610-es években éledt újjá a mezőváros. Csupán alig 40%-a jött vissza a régi lakosságnak.

14 Ez idő tájban váltak lakatlanná a három város környéki települések is, többek között Vacs, Pótharaszt. Ez utóbbi puszta birtoklása miatt támadt pereskedés miatt 1641/42-ben tartott füleki tanúkihallgatás bizonyítja, hogy onnan többek között Ceglédre és Nagykőrösre menekültek a lakosok. A három város közül Nagykőrösről maradtak fenn a legrégibb tanácsi számadáskönyvek. Az első 1626-ból származik, s abban már Czeri (Csévi), Vaczi (Vacsi) és Karai nevű emberek szerepeltek adózóként, jelezvén származási helyüket. Az 1620/30-as években már perőcsényi, viski, barsi, sallói származásra utaló családnevek is előbukkannak. Az 1660-as években erősödött fel a migrációs-folyamat a végvári területekről (pl. Érsekújvárt 1663-bafi foglalták el a törökök, s a háborúság menekülésre kényszerítette a vidék lakosságát): Bars, Esztergom, Nyitra, Hont, Nógrád vármegyékből húzódott le tömegesen a lakosság az Alföld irányába, többek között a három városba.

15 A három város viszonylag biztonságos, kiváltságos állapotával magyarázható a migráció ideirányultsága. Joggal vélhetnénk, hogy a veszélyeztett területekről északabbra kellett volna menekülnie a lakosságnak, oda, ahová a hadmozdulatok már nem értek el, a királyi Magyarország biztonságosabb területeire. Hogy ez nem így történt, arra két okkal lehet magyarázatot adni. Az egyik ok az, hogy itt, a három városban autonómia volt, a távol levő földesurak nem voltak képesek befolyásukat erősíteni, a jobbágyi kötöttségek fellazultak, viszonylag szabadon lehetett élni. A királyi Magyarország területén a jobbágysor perspektívája nem jelentett vonzerőt a menekülők számára. A másik ok közvetlenül a jogi viszonyokból eredeztethető: s ez a gazdasági kedvezőbb helyzet volt. Az északi, hegyvidéki tájon korlátozottabb lehetőségek adódtak a megélhetésre, s ott a földesúri függőség zárta el a társadalmi felemelkedés útját a jobbágyok előtt. A törökhatalom jó néven vette, ha keresztény földről menekültek birodalmába, növelve az adózók számát. A kiváltságos mezővárosok, mint a földesurai valóságos reprezentánsa gyakorolt földesúri hatalmat: testületileg osztottak házhelyet a városban, szántóföldeket, kaszálókat, sőt erdőt és város határán, s lehetőséget adott a pusztai bérletre is. Tehát, a három városba érkezettek 12. KATHONA Géza, 1974. 22. 13. ÁDÁM Gerzson -JOÓ Imre, 1896. 5. 14. VASS Előd, 1982. 107-109. 15. NÓVÁK László, 1978. 15-17. 74