Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Szabadfalvi József: A pásztormigráció mint kultúrközvetítő
A PÁSZTORMIGRÁCIÓ MINT KULTÚRAKÖZVETÍTŐ SZABADFALVI JÓZSEF A hagyományos állattenyésztés, pontosabban a pásztorkodás mindig együtt jár bizonyos mozgással, az élettér legtöbbször rendszeres változtatásával, ahogyan mostanában mondjuk migrációs jelenségekkel. Élelmük, életterük biztosítására a vadon élő állatok is kisebb vagy nagyobb területen folyamatosan mozognak. Nemcsak a vándorló madarak rendszeres életritmusára gondolok itt, hanem például a rénszarvastenyésztő népek folyamatos vándorlására, amely még ma is a vadon élő állatok vándorlásával egyezik meg. A nyarat az Északi-Jeges-tenger partja közelében töltik el, ősszel visszaindulnak délre és sokszáz kilométer végigvándorlása után keresik fel a tajgában téli tartózkodási helyüket. Tavasszal ismét északra indulnak. A rénszarvastenyésztő népek nagycsaládjai jóformán csak követik az állatok évezredek alatt kialakult életritmusát, amely az éghajlat és a vegetáció évi ritmusához igazodik. A magyar pásztorkodásban fellelhető migrációs jelenségeket korábbi tanulmányomban már rámutattam (Műveltség és Hagyomány, XIII-XIV. 1971. 703-721.; Szabadfalvi József 1984, 131—148.) A követekező formákat sorakoztattam elő: 1. Évi mozgás a falu határában (a legelők és a felszabaduló tarlók, kaszálók között) 2. Migráció a nyári külső legelők és teleltető szállások között (pl. Debrecen és a Hajdúságban) 3. A magánjuhászok utak menti legeltetése 4. Magánjuhászok felestartású legelő biztosítása másutt 5. Juhászok (elsősorban magánjuhászok) nyári elvándorlása nyári legelőkre 6. Sertésmakkoltatás — sertésnyájak elhajtása közeli vagy távolabbi makkos erdőkbe 7- Teleltetés téli szállásokon (folyók és mocsarak mellékén) 8. Román juhászok teleltetése a magyar Nagyalföldön Az állatot tenyésztő népek vagy foglalkozási csoportok bizonyos anyagi és szellemi kultúrával rendelkeznek, ezt természetesen vándorlásaik során is „magukkal viszik". Ugyanakkor - migrációjuk során — találkoznak hasonló vagy más foglalkozású, tudású, viselkedésű, tehát kultúrájú népekkel. A találkozás, a rövidebb vagy hosszabb együttlét alatt megismerkednek egymás életével, kultúrájával és azokból a kultúrelemekből, amelyek számukra megfelelőek, ellesnek, átvesznek és esetleg tartósan meg is tartanak egyes elemeket. A teljesség igénye nélkül említsünk idevonatkozóan tíz példát: 1. Honfoglaló őseink uralkodó gazdasági tevékenysége a legeltető állattenyésztés volt, amely jelentős migrációval járt együtt. Az állatállományt az év minden szakában 51
