Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Barna Gábor: A búcsúvárás
A bukovinai székelyek emlékezete szerint 42 az andrásfalvi két-három napos péterpáli búcsún vették meg a gyerekeknek nemcsak a bicskát, ami kedvelt búcsúfia volt, hanem a különböző zeneszerszámokat is: dorombot, flótái, szájhúzó harmonikái és füttyentőX. Az udvarhelyszéki Nyikó-völgyében Pothárd kútjánál — amelyet csodatevő forrásvíznek tartanak — áldozócsütörtökön leányvásárt tartanak. Ugyanekkor van a híres csengettyűvásár is, 43 — írja a múlt század közepén Orbán Balázs. Adata jól mutatja, hogy egyes búcsúvásárok specializálódhatnak, ahol sajátos termékeikkel jelennek meg az iparosok, kereskedők. (A leányvásárokkal, amelyek számos más helyen, Máriapócs, Krasznibród, Máriagyüd, Siklósbodony stb. is voltak, most nem foglalkozom.) Távoli vidékek közötti kapcsolatokra, a búcsújárás profán céljaira világít rá, hogy pl. fátlan helyek pásztorai erdős helyekre járó búcsúsokkal hozattak maguknak botnak való fát. 44 Tudjuk azt, hogy a Kiskunság, a Duna—Tisza közének sok juhásza pásztorbotját a Dunántúlról: Tolnából, Baranyából és Somogyból szerezte be. A búcsújárás profán vonatkozásai között említhetjük azt az adatot is, miszerint az alföldi dohány csempészek előszeretettel csatlakoztak a zarándokcsoportokhoz, mert így könnyen ki tudták kerülni a fináncok figyelmét. 45 Utóbbi példáink: a vízárus, levest, gyümölcsöt vagy búcsúsbotot árusító, szállást adó helyiek a búcsújárás, a búcsújáróhely életének, gazdasági vonatkozásainak kevésbé szervezett, ám anyagi vonatkozásaiban nagyon jelentős vonásaira akartak rámutatni. Ugyanakkor ezek a búcsújáróhelyek életének sajátos vonásai, hiszen más sokadalmakkor ezekre általában nem bukkanunk. Napjainkra ezek a szerepek, feladatok gyakorlatilag elenyésztek. Nincs vízárus, nincs engedély nélküli magán étkezde, s megritkultak a szállást adó családok is. Ez utóbbi magyarázataként pl. a máriagyüdiek az igények megnövekedését, s a lakáskultúra teljes átalalkulását említették. A vásárban kirakodó iparosoknál, kereskedőknél Barth János azt tapasztalta, hogy árukínálatuk az utóbbi évtizedekben ugyan praktikusabbá, ám ugyanakkor giccsesebbé vált. Boltban is könnyen beszerezhető cikkek, olcsó műanyag tömegáruk árasztották el a búcsús sátrakat. 46 Ezen a lehangoló összképen, amely nemcsak a búcsúvásárokra jellemző, keveset változtat az, hogy nagyobb búcsúkon — pl. a szegedi alsóvárosi Havi Boldogasszony búcsún — szebb termékeikkel népi iparművészek, az egyházi kiadók mellett pedig könyvesboltok, könyvbizományosok is kirakodnak. Megjelenésük csak színesíti az összképet, de jelentősen nem módosítja. Hogy a búcsúvásárokon sok helyen nem annyira a gazdálkodáshoz szükséges szerszámok, eszközök, állatok, ill. az öltözködéshez szükséges ruhaneműek adás-vétele zajlik, azaz a búcsúvásár tényleges gazdasági jelentősége kicsi, egyik oka az is, hogy a jelentősebb kegyhelyek nagy búcsúinak időpontja nem mindig akkorra esett, amikor a parasztságnak forgatható pénze volt. A magyarországi, többségében Mária-kegyhelyek nagy búcsúi nyár elején és augusztus—szeptemberben vannak. Azaz részben a mezőgazdasági munkacsúccsal 42. LŐRINCZ Imre (Majos) szives közlése. N 43. ORBÁN Balázs 1868. 115. 44. SCHRÄM Ferenc 1968. 99. 45. SCHRÄM Ferenc 1968. 99. 46. BÁRTH János 1980. 104. 47
