Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A búcsúvárás

A BÚCSÚVÁSÁR BARNA GÁBOR Az árucsere-alkalmak között sajátos helyet foglal el a búcsú, illetőleg a búcsújárás, azaz közelebbi vagy távolabbi szenthelyek meghatározott alkalmakkor történő felkeresése. Ezek az összejövetelek, sokadalmak ugyanis nem a gazdasági élet kényszerítő ereje folytán keletkeztek, hanem a gazdasági érdekek kapcsolódtak azokhoz a búcsús alkalmakhoz, amelyeken alapvetően vallási indíttatásból közeli és távoli települések, tájak népe nagy számban összegyűlt. A búcsúk alkalmával összejött sokaság jó alkalmat, jó piacot jelentett az árucseréhez. Itt most nincs mód részletezni azokat a közismert adatokat, amelyek a vasárnap-vasárnap összefüggéseit, s a kettő szoros kapcsolatát mutatják. Történetileg ez nyomon követhető a kereszténység felvételétől kezdődően egészen a közelmúlt századokig. Nagyszámú adat szól a vasárnapi árusítás középkori és újabbkori szabályozásáról. Gondolnunk kell arra is, hogy az istentiszteletekre összegyűlt sokadalom volt a legjobb alkalma a gazdasági jellegű információcserének is. Ennek megnyilvánulása, hogy csaknem századunk első feléig a közösséget érintő minden kérdést sok helyen a nagymise után, a publikáció révén tették közhírré. Bár a továbbiakban elsősorban a magyar városok, falvak templombúcsúihoz, magyarországi búcsújáróhelyekhez kapcsolódó árucserét, búcsúvásárt vizsgáljuk meg részletesebben, bevezetőben röviden érdemes arra is utalnunk, hogy a távoli országok kegyhelyeire vezetett zarándoklatokhoz, búcsújárásokhoz a középkorban komoly gazdasági érdekek is kötődhettek.

1 Közismert dolog, hogy a — zarándoklat egy sajátos fajtájaként is felfogható - keresztes hadjáratok mögött milyen komoly kereskedelmi érdekek is feszültek. A középkori magyarországi zarándokok, akik a XVII. századig igen nagy létszámban keresték fel Aachent, azon a régi kereskedelmi útvonalon haladtak, amely Európa nyugati és keleti felén a Duna—Majna—Rajna völgyében összekötötte. Ennek főbb állomásai Bécs— Melk— Linz—

Passau—Straubing—Nürnberg— Würzburg-Aschaffenburg-Miltenberg-Frankfurt voltak.

2 Miltenbergben a feljegyzések szerint, a zarándokok olykor két csoportra oszlottak. Egyik részük hajón folytatta útját a Majnán, majd a Rajnán Kölnig, más részük viszont gyalogosan ment tovább a Majna mellett Frankfurtig.

3 Ezen a hosszú úton a zarándokok százait és ezreit el kellett látni, amelynek feladatát eleinte az út mellé telepített kolostorok, ispotályok (kórházak) látták el, de 1. STEFFES, Johann Peter 1934. 214. 2. THOEMMES, Elisabeth 1937. 53-54. 3. THOEMMES, Elisabeth 1937. 54. 39