Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

†Román János: A mértékek használatának vándorlása

közül említhetjük a rúd, kötél, rőf, vég, mérföld mértékeket, amelyek egy részéhez már állandó mérőeszközök is voltak. Rátérve most már a terület és korszak mértékadatainak részletesebb ismertetésére, szólunk legelőször az előforduló pénzegységekről, tekintettel arra, hogy a méretek sokszor pénzértékben nyernek meghatározást. A ritkábban előforduló arany, vagy aranyforint (Sárospatak, 1623—1631.), a batka, azaz fillér (Pálháza) pénzegységek mellett általános a dénár, amelyről 1568-1697. közötti időből Gálszécstől Tiszapalkonyáig 51 helységből említhetnénk itt is adatokat. Ebben az időben Bodrogkeresztúron 14, Kisfaludon 10 dénár a napszám. Ritkán fordul elő a 3 garast érő dutka (Sárospatak, 1631.), míg a garas értékét 3 dénárnak vették Abaújlakon, az úgynevezett garaspénz pedig egy napi munka kötelezettség megváltására szolgált (Bodrogkisfalud), de félgaras is előfordult Füzérkajatán. A dénárhoz hasonlóan általános a forint használata. 1567-1697 között Varannótól Szikszón át Ernődig sorakoznak az adatok, ezek között található Sárospatakon 1617-ben magyar forint, 1711-ben Abarán rénes, vagy rajnai forint. Ritkábban előforduló pénzegységek: a máriás vagy máriás tallér (Kistokaj), a fél dénár értékű obulus (Varannó), s az 5 krajcáros váltópénz, a peták (Sárospatak, 1777.). Inkább a XVII. században fordul elő sűrűbben a pénz megjelölésű pénzegység, de egész területünkön, Homonna, Gálszécs vidékétől Diósgyőr, Ónod vidékéig. Nem gyakori a poltura (Tiszaszederkény), amelynek értéke félgaras, illetve másfél dénár, Sárospatakon 1623-ban előfordul ó-poltura is. Nem sokszor található fel a tallér pénzegység sem. A hossz- és területmértékek közül első helyre kerül betűrendben az arasz, amelyet finnugor örökségnek tart a szakirodalom. 1527—1651 közötti adataink megkülönböztetnek nagyaraszt és kisaraszt, vagy előaraszt, de előfordul királyi arasz megjelölés is. Nagymihályi 1527. évi feljegyzés szerint az arasz 1/4 sing, azaz megfelel 23 centiméternek. Ebben az időben még ritkán előforduló kisebb hosszmérték a német eredetű col, magyarul hüvelyk, 25-27 milliméter, s 1570. évi sárospataki adat szerint a láb tizenketted része, s mint ilyen, csak deszkavastagság, tál-, tányérfélék méretadataként található. Szélesen elterjedt, s szerencsi adatunkban már például 1358-ban említett a hold, latin eredetiben a juger vagy jugerum, mint mezőgazdasági területmérték, művelési egység. Diósgyőri 1563. évi bejegyzés világosan szántó holdat is említ. A mezőnyéki 1365. évi hold azonos 12 királyi öllel, s megfelel 9847,3 négyzetméternek. Ónodi 1573. évi adat szerint 1 hold 2 kassai köböllel számítandó. Szerencsen 1358-ban a királyi hold 12X72 öl, a helyi hold 12X62 öl, a rövid hold pedig 37,50X193,81 méter, azaz 7267,87 négyzetméter. Területünk más helységeiben is előfordul a szerencsi hold, legsűrűbben azonban a magyar hold található. Bár a hold, mint vetésterület és a köböl, mint vetőmag űrmérték összefüggése köztudott volt, a köblös területmértékként ekkor még ritkábban fordult elő. Királyhelmeci 1572. évi bejegyzés szerint 1 kassai köblös 0,61 holdnak felelt meg. Mind terület, mind hosszmértékként feltalálható a kötél. Területmértékként 1400 négyszögölnek felelt meg. Abaúji 1587. évi adat szerint volt nagykötel, megfelelt 1 holdnak, vagy 4 köblösnek, míg a kiskötel 2 köblös. Hosszmértékként Kolbásán szerepel még hosszúkötel, Kassán 1590-ben város kötele, amelyet nagymihályi 1454. évi bejegyzés már kassai kötélként említ, s megfelelt 25 ölnek. Sztár án 1454-ben a mérőkötél 70 rőf, körülbelül 44 méter, Nagygéresen ugyanakkor csak 61 rőf, azaz 38 méter. Nem sűrű előfordulású a láb 23