Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Fügedi Márta: Árucsere útján terjedő elemek az észak-magyarországi viseletben

külön említi a körmöci, privigyei, rozsnyói, rimaszombati szűröket. 1811-ben pedig megtiltják a miskolci szűrszabóknak, hogy felföldi munkákat felvásároljanak és árusítsanak.

15 Az értékes szűröket, bundákat, díszes ködmönöket gyakran terményért értékesítették. 1907-ben Szűcs Károly mezőkeresztesi gazda részére Szabó Ferenc geleji mester 40 q búzáért készített hosszú hímzett bundát. Egy másik, 1910-ben Vályi Nagy Lajos részére készült mezőkeresztesi nagybunda ára pedig 20 q búza volt.

16 Az ún. karcagi női kisbundát a körgallérszerűen szabott, barna báránybőrre feketével hímzett női félbundát Borsod megye református lakossága is viselte. A Tisza menti nagyobb vásárokon árulták az alföldi mesterek. Végezetül egy érdekes példa arra, hogy a már nem eredeti, közösségen belüli funkcióra, hanem eleve kereskedelmi hasznosításra készített öltözetdarabok is beilleszkedhetnek más vidékek és idegen közösségek népviseletébe, elsősorban olyan kistájakon, ahol a népviselet továbbélt vagy újravirágzott. A mezőkövesdi matyók már a 20. század 10-es éveitől hímeztek a saját hagyományos felhasználás mellett kereskedelmi céllal is. A kereskedők mellett maguk a szegényebb réteghez tartozó matyó asszonyok is foglalkoztak e termékek kereskedelmével. Gyalog, batyuzva vagy távolabbra vonattal jártak, gyakran egy hétig is odavoltak. Eljutottak Abaújtól Szatmárig, Nógrádtól Veszprém megyéig az ország legkülönbözőbb vidékeire. Az eladott matyó kézimunkák értékén élelmiszert, olykor vásznat vittek haza. A nógrádi Nagylóc menyecskeviseletébe a 40-es években a cucaj helyett így épült be a hímzett matyó mellény.

17 Kazáron így vált divattá az ún. matyó kendő, ami a selyem nyakra való kendő helyébe lépett, változatlan funkcióval, nagy ünneplőként.

18 Varsányban pedig a kislányok ünneplő viseletük részeként hordták az általuk matyó lajbinak nevezett, kövesdi asszonyoktól vett ruhadarabot. Az anyaga zöld posztó volt, gyakran gallérral ellátott, és elől-hátul gazdagon ki volt hímezve színes matyó virágokkal.

19 A népviselethez kapcsolódó árucsere példái érzékeltetni tudják, hogy a kereskedelem különböző formái a népi kultúra e területén is alakító erejűek lehettek, befolyásolták egy-egy táj tradicionális kultúrájának arculatát. Egy tájegység népviseletének vizsgálatában — a teljes kép érdekében — tanulságos az árucsere szervezett és spontán formái révén beszerzett viseletdarabok jelentőségének a figyelembevétele, értékelése is. Az ilyen irányú kutatás még alaposabbá és elmélyültebbé teheti a magyar népviseletek táji tagolódásáról, a viseleti területek elkülönítéséről, illetve egymásra hatásáról alkotott néprajzi ismereteket, pontosabban körülhatárolhatja egyes viseletdarabok és a hozzákapcsolódó jelenségek elterjedési területét. 15. FÜGEDI Márta 1979. 133. 16. HUBAI Gyöngyi 1976. 103. 17. KAPROS Márta szíves közlése, MANGA János 1940-es években készített felvételével. 18. FÜLEMILE Ágnes-STEFANY Judit 1985. (kézirat). 19. GERGELY Katalin 1978. 225. 201