Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Fügedi Márta: Árucsere útján terjedő elemek az észak-magyarországi viseletben

dorkereskedők óriási távolságokat behálóztak tevékenységükkel. Északkelet-Magyarországot átszelték a Felvidékről dél felé vezető hagyományos kereskedelmi utak, így a népesség textiligényének ellátásában a gyolcsos tótok is szerepet játszottak. Évente többször lejöttek a nyári és őszi vásárokra Miskolcra és a nagyobb forgalmú vásárhelyekre. A századforduló idején pedig több árvái gyolcsos család is letelepedett megyénkben.

8 Ekkor már az ún. fehér áruk (kanavász, damaszt, rumburger vászon, molinó stb.) mellett nyomott, festett színes áruval (karton, szatén, fiókon, kékfestő, flanell, bársony) is kereskedtek. A gyolcsosok, ismerve egy-egy vidék vásárlóinak igényét, a kereslet szerint állították össze és helyezték el áruikat a vásárban. Mezőkövesd, Füzesabony, Eger vidékének katolikus lakossága a színes, virágos árukat vásárolta viseletéhez, míg a Tisza, Sajó, Bódva és a Hernád vidéki vásárokon a jobbára református földmíves lakosság az egyszínű szöveteket, a gyolcsot és a kékfestőt kereste. A viselet-alapanyaggal való kereskedelem szempontjából tanulságos a mezőkövesdi kékfestő műhely példája.

9 A matyók közismert színes viseletében a kékfestőnek nem volt nagy jelentősége. A közvetlen környék csekély felvevőpiaca tehát nem tudta volna generációkon keresztül fenntartani és virágoztatni a műhelyt. 30—40 km sugarú körben határozható meg az a vásári körzet (Tiszafüred, Poroszló, Füzesabony, Kömlő, Tiszanána), ahová rendszeresen eljártak minden vásárra, s ahol mint rendszeres vásározóknak, külön árulóbódéjuk is volt. Ezt a vásári körzetet a kedvező távolság mellett a kereslet alakította ki. Ezen a területen ugyanis viszonylag egységes volt az igény, hasonló színezésű és mintájú árut kedveltek. Az orange, a narancsmintás festőkelme az egész területen divatos és keresett volt A kékmintás kelme főleg a Tisza-vidéken fogyott. A sárga virágú és bordűrmintás kékfestőnek pedig elsősorban a Bükkalja és a Mátra-vidék volt a felvevő területe. A termelés döntő többségét azonban felvásárlók, kereskedők hálózatának kiépítésével értékesítette a műhely. A legjelentősebb árumennyiséget a nyíregyházi, hevesi, albertirsai, Békés megyei kereskedők rendelték. 1927-ben már 22 jelentősebb és rendszeres megrendelőt tartanak nyilván, akik főleg a nemzetiségek lakta vidékek ellátására rendeltek Mezőkövesden. Bár ezeknek a távoli vidékeknek a szín- és mintaigényei meglehetősen eltérőek voltak, de a nagy tételű megrendelés egyben biztos értékesítést is jelentett, így megérte a közelben nem keresett szín és minta nyomását. Ily módon a közelebbi és távoli vidékek eltérő viseletéhez alkalmazkodva, megfelelően szervezett kereskedelmi formák kiépítésével tudott a kézműves textilipar egy ága olyan területen fennmaradni, ahol árujára nagy mennyiségű igény nem volt. A rendszeres, szervezett kereskedelmi formák és fórumok mellett az anyagi javak cseréjét színesítették a különböző alkalmi árusok, időközönként felbukkanó vándorkereskedők. Adataink és a visszaemlékezések azt mutatják, hogy területünkön elsősorban a kereskedelmi útvonalaktól, jelentősebb piachelyektől távol eső, elzárt falvakban emlékeznek szívesen ezekre a házalókra, akik az elmúlt évszázadok során még egy-egy termékféleségre specializálódtak, e században azonban a visszaemlékezések szerint többféle portékát árultak. A felvidéki csipkárok, csipkések neve fogalom volt a falusiak körében, 8. F. KAIL Katalin 1982. 431-440. 9. FÜGEDI Márta 1975. 455-475. 199