Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

a meghatározó trendekkel szemben, látszólag azok ellenében ragadhatok meg. Ha ugyanis a magyarországi gyümölcskereskedelem fő irányait egy térképre vetítjük, akkor feltűnik, hogy jelentős átfedések vannak, sőt többször megfigyelhető, hogy ugyanazon táj vagy település egyszer kibocsátó, máskor befogadó, néha mindkettő együtt és egyszerre. Mindez a bevezetőben már jelzett eltérő termelési struktúrából adódik. Csak így érthető, hogy a gömöri árusok a jelentős gyümölcskultúrájú Eger és Miskolc piacain is árultak,

88 a Tiszazug falvaiból pedig például a jeles gyümölcstermesztő Kecskemétre is szállítottak árulni.

8 9 Eger és Miskolc persze bizonyára ellátta az Alföldről feljáró vásárlókat is. A jelzett mozgások azonban feltétlenül a gyümölcstermesztés és -fogyasztás differenciáltságára, a táji eltérésekre, sőt alkalmanként ízlésbeli különbségekre is utalhatnak. Ezek az adatok is figyelmeztetnek azonban arra, hogy a termékcserével, vándorlásokkal foglalkozó kutatónak a migráció mellett a népi kultúrában alkalmanként megfigyelhető, sajátos — jobb szó híján — rotációval is kell számolnia. Bár a termékcsere különböző területein, az emlékezetben megragadható időszakban csaknem mindenütt általánossá vált az áru pénzért való értékesítése, nyomaiban a közelmúltig megragadható a közvetlen termékcsere számos mozzanata. A tiszai tutajosok az almát gyakran cserélték közvetlenül babért, sóért, kenyérért

90 Gyakran cserélték terményre, zsírra, Üsztre portékájukat a Zempléni-hegység településeinek gyümölcsárus asszonyai is a közeleső falvakban.

91 Az abaúji Hegyközből messze elszekereztek almával és szilvával a Bodrogközbe, vagy Hernád-völgyébe, s ott többnyire 1:1 arányban cserélték azt el.

92 A bodrogközi Karcsán — a búza és kukorica mellett — szöszért is adták cserébe a jó ízű hegyközi gyümölcsöt.

93 A tiszántúli Nádudvarra erdélyi gyümölcsárusok is elhordták termeivényeiket, s egy-egy rakomány gyümölcsért gyakran 7—8 q, tehát az árunak megfelelő űrtartalmú búzát kaptak cserébe.

9 4 A Bükkalja falvaiból szekérszám hordták a gyümölcsöt, főleg szilvát a Jászság és a Tisza mente falvaiba, ahol elsősorban közvetlenül gabonára, terményre cserélték azt. Volt olyan család, amely egy-egy nyár végén 25—30 q szilvát is értékesített, cserélt gabonára. Az útra üres zsákokat vittek magukkal, amelyben a terményt hazahoztak; a gabona egy részét gyakran megőrlették valamelyik útba eső malomban. Az északi hegyvidék és az Alföld találkozásánál rendkívül nagy mennyiségű gyümölcs és gabona cserélhetett ilyen módon gazdát az elmúlt évszázadok alatt. Ez a fajta csere másutt is megfigyelhető a gyümölcs- és szőlőtermő domb- és hegyvidék, valamint a sík tájak találkozásánál. Pl. a jelentős szőlő- és gyümölcstermesztő Kál-völgy a Balaton déli oldalán fekvő, gabonatermesztő somogyi falvakkal cserélte ki terményeit.

9 5 Hasonló köz88. KOPÁLOVÁ, Dana 1981. 70. 89. MAGYARI Márta 1982. 114. 90. BARNA Gábor 1973.17. (kézirat). 91. Vö.: DOBROSSY István 1969. 530. 92. BALASSA Iván 1964. 10. 93. SIPOS Erzsébet: Paraszti kereskedelem és migráció. Kézirat. HOMNa. 2915. 2.; Vö. még: FÉL Edit gyűjtése 1950. EA. 2250. 94. SZABADFALVI József 1982. 424. 95. MOLNÁR Ágnes 1983. 59. 189