Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

tése. Házaló ecetárusként ismerték például a múlt században a máramarosi Visk, Hosszúmező és Técső lakóit.

84 Bizonyára máshol is felderíthetők lennének még olyan hegyvidéki települések, amelyek a gyümölcs feldolgozásának erre a módjára specializálódtak, s ily módon sajátos szerepet kaphattak a táji munkamegosztásban. Több feljegyzés tanúskodik arról, hogy a XIX. században már voltak olyan települések is, amelyek oltóvessző, illetve csemeték előállítására, a velük való kereskedelemre specializálódtak. Ezekről keveset tudunk, de aligha vonható kétségbe, hogy jelentős szerepük lehetett a hazai gyümölcskultúra alakításában. A fentebb elmondottak azt jelzik, hogy a népi gyümölcskereskedelem két nagy formájával kell számolni. Az egyik a tájon belül maradó, lokális termékcsere, amely a régió keretein belül eredményez sajátos kiegyenlítődést az eltérő táji-gazdasági adottságokból eredő különbségekben. Ezen a helyen csupán a Zempléni-hegység falvainak példáját idézném, ahol egyesek (pl. Mogyoróska) behozatalra szorultak bizonyos gyümölcsökből, ugyanakkor közeli települések (Hejce, Korlát, Boldogkőváralja) ugyanabból jelentős kivitellel bírtak. Más gyümölcsből (pl. cseresznye) viszont a mogyoróskaiak termeltek felesleget.

8 s Vagyis a vegetáció éves rendjében van egyfajta termékcsere, kiegyenlítődés a kistájon belül, melyben az egyes települések hol kibocsátók, hol befogadók; de a táj népe csak a tájon belüli termékcseréből fennmaradó felesleget viszi tovább a szomszédos tájak felé. A gyümölcskereskedelem másik fő formája az eltérő adottságú tájak között zajló, nagy volumenű termékcsere. Ez legtovább azokon a területeken maradt életképes, amelyek speciális gyümölcskultúrával rendelkeztek, ami az ország más területein nem, vagy csak ritkábban előforduló termeivényeket produkál. Jó példája ennek a Dunántúl gesztenyekultúrája: Sümegen, Tűrjén és Zalaszentgróton speciális gesztenyevásárokat rendeztek, Veszprém és Zala megyéből régen még stájer területekre is elszállították a gesztenyét.

86 A múlt század utolsó harmada óta egyre erőteljesebb kiegyenlítődésnek lehetünk tanúi az ország különböző területeinek gyümölcskultúrájában, s bár új, speciális monokultúrák jöttek létre, azok központjai egyre inkább besűrűsödtek, így a gyümölcstermesztő körzetek egyre közelebb kerültek egymáshoz, megosztva ezzel a felvevő piacok körzetét is.

8 7 így a nagy távolságra való szállításnak egyre csökkent a jelentősége, az elmúlt évtizedek ellátása, piacpolitikai törekvései lényegében felszámolták azeffajtahagyományokat. Utalnunk kell ezen a helyen a gyümölcskereskedelem, a vele kapcsolatos migráció egy érdekes vonására, amelyre persze az árucserével, migrációval foglalkozó kutatók más vonatkozásban is felfigyelhetnek. A gyűjtés és feldolgozás során talán kevés figyelmet szentelnek a vizsgálatok azoknak az apró mozgásoknak, amelyek a domináns irányokkal, 84. GUNDA Béla 1966. 22. 85. PALÁDI-KOVÁCS Attila és BARTA János gyűjtése 1961. HOMNa. 1364. és DENIA 614. 86. RAPAICS Raymund 1940. 71. 87. A dinnyés központok vonatkozásában GUNDA Béla hívta fel a figyelmemet a termesztő körzetek és a piacok ezen megoszlására. 188