Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében
A GYÜMÖLCS A NÉPI ÁRUCSERÉBEN VIGA GYULA A Kárpát-medence változatos felszíni tájai, s az azokhoz társuló különböző tevékenységi formák eltérő jellege nagy hagyományú termékcsererendszereket alakított ki e térségben, melyek révén a legfontosabb, nélkülözhetetlen anyagok és termékek olyan területekre, olyan populációkhoz is eljutottak, amelyek környezete egyébként nélkülözni volt kénytelen azokat. A termékcsere, a táji munkamegosztás révén aztán ezek az autonóm egységek mind több szállal kapcsolódtak össze, és saját tevékenységi formájukba kész elemként adaptálták az árucsere révén beszerezhető javakat, s így más tájak, más népcsoportok tevékenységének produktumait is. Nyilvánvaló persze, hogy az egyes termeivényekkel, termékekkel való kereskedelem amplitúdója különböző volt. Legkisebb utat azok a javak tettek meg, amelyek gyakoriak, sok helyütt fellelhetők voltak, a legnagyobbat viszont azok, amelyek csak lokálisan voltak megtalálhatók, elsősorban geográfiai, geológiai, illetve növényföldrajzi adottságok miatt. Az utóbbiakra legjobb példa a neolitikum kontinentális méretű obszidián-kereskedelme 1 , valamint a középkori sókereskedelem, az előbbire pedig a fával, valamint speciális növénykultúrák produktumaival való kiterjedt vándorkereskedelem. Ez utóbbiak sorában különös figyelmet érdemel a gyümölcskereskedelem, még akkor is — s ezt előre kell bocsátanom —, ha nem tudjuk ma még egészen pontosan, hogy a gyümölcs valójában milyen szerepet játszott a középkor népi táplálkozásában. Ma már nyilvánvalónak tűnik — anélkül, hogy a túlzott geográfiai determinizmus hibájába esnénk — hogy a hazai gyümölcskultúra tájilag erősen tagolt, elsősorban mai hazánk területén fellelhető, szinte vadon termő állományból fejlődött, s bizonyára joggal feltételezhetjük, hogy a speciális, termesztő körzetekhez kapcsolódó termeivények igen korán helyet kaphattak a hazai termékcserében. Belényesy Márta kutatásaiból tudjuk, hogy az Árpád-korban a gyümölcsösök főleg két nagy geográfiai térszínen fordultak elő nagy gyakorisággal: részben a hegyek lábainál, hegyvidékek elődombságain (pl. a borsodi hegyek szilvás és aimás ligetei), valamint a nagyobb folyók, elsősorban Duna, Tisza, Szamos és Körösök, valamint a Maros és Olt árterein, ahol a magukra hagyott, vadon termő körtés és szilvás berkek mellett legkorábban bukkantak fel a kerített gyümölcsösök is. 2 Feltűnő, hogy ezek a termesztő köz1. Vö. pl.: T. BÍRÓ Katalin 1981.194-205. 2. BELÉNYESY Márta 1955. 25.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 250. 175
