Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Lackovits Emőke: A Balaton szerepe a paraszti árucserében

A BALATON SZEREPE A PARASZTI ÁRUCSERÉBEN S. LACKOVITS EMŐKE Az 1896. évi mezőgazdasági statisztikák alapján JANKÓ JÁNOS összegezte a Balaton két szemben lévő partja községeinek művelési ágait és terményeit.

1 Ennek során megállapította, hogy az északi oldal 30 községére kevesebb szántóterület jut, mint a déli oldal 20 községére. A szőlő- és gyümölcsterület kivételével északon kisebb volt a rét, legelő és a kertek nagysága, aránya is, mint délen. De kevesebb az állatok létszáma is úgy az igásjószágot, mint a sertés- vagy baromfiállományt tekintve.

2 A földtani sajátosságok, a talaj adottságok, az éghajlati tényezők eltérő volta következtében délen a gabonatermelés, míg északon a szőlő- és borgazdálkodás képezte a lakosság fő foglalkozását. Ez a gazdasági szükség alakította ki azt az árucserét, amelynek során az északi part termékfölöslege a déli part szükségleteit, míg a déli oldalé az északiét elégítette ki.

3 A kapcsolat kialakulásában és megerősödésében szerepet játszott a területek viszonylagos közelségén és a gyors megközelítési lehetőségeken túl az árak kedvező volta is. Mert ugyan az 1860-as évekig, amint KUN LAJOS veszprémi főrabbi leírta:

4 Veszprém volt a Dunántúl egyik legnagyobb kereskedelmi központja, ahol 3—4 dunántúli vármegye gabonáját értékesítették. Azonban itt az árak mindig magasabbak voltak, mint a Balaton déli oldalán. A két part közötti termékcsere fejlett formában és nagyobbrészt a vásárokon, piacokon bonyolódott le, közvetlenül és kisebbrészt pedig házaló kereskedelemmel. Az északi oldal községeiből: Füredről, Tihanyból, Aszó főről, Udvariból, Akaiiból, Badacsonyból, Győrökről, Csopakról, Gulácsról, Káptalantótiból, Vonyarcról, Edericsről, Révfülöpről és a Káli-medence nyolc községéből (Kővágóörs, Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Balatonhenye, Monoszló, Kékkút, Salföld) mentek a somogyi Szántódra, Boglárra, Kőröshegyre, Kerekibe, őszödre, Lellére, Karádra, Tabra, Lengyeltótiba, Marcaliba, Zamárdiba, Endrédre, Látrányba, Szőlősgyörökre, Böhönyére, Ládra, Kapolyba, Kaposvárra. Somogyból pedig Füred, Kővágóőrs, Pécsely, Kapolcs, Gyulakeszi és Zánka vásárain kívül Aszófőn, Udvariban, Tihanyban, Szentjakabfán, Csopakon, Köveskálon fordultak meg a Í.JANKÓ János 1902. 2. JANKÓ János 1902. 241-290. 3. A táji munkamegosztás és az árucsere összefüggésére v.o. ANDRÁSFALVY Bertalan 1978. 231-243. KÓS Károly 1972. 9-52. KÓS Károly 1976. 326-331. DANKÓ Imre 1977. 367-387. 4. KUN Lajos 1932. 4. 165