Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

37. kép: Vetőzsák előkészítése, a zsákmadzag két ágának külön vétele 38. kép: A zsákmadzag két végének öszszetétele 39. kép: Hurok tétel a zsákmadzag végére. A vetőmagot a vetés előtti napon csávázták, vagy fajtolták. A csávázáshoz kékkövet (rézgálic) használtak. Megtörték, vízben feloldották. Egy véka búzához egy evőkanál kékkövet, s diónyi meszet használtak. Vederben összekeverték, s vízzel felengedték. A vetőmagot teknőbe tették, s egy bögrével öntözték rá az elkészített folyadékot. A gazda a teknő egyik végét locsolta, a másik végén pedig a felesége szénvonóval keverte a meglocsolt magot. Ezzel az üszkösödést próbálták megakadályozni. Csak az őszi vetőmagot csávázták. A gazdák szerint az ugar földbe vetett búzát sohasem kellett csávázni, mert abban nem üszkösödött meg. Ha géppel vetettek, akkor a vetés előtti napon inkább kora délután csáváztak, hogy a vetés idejére a mag megszáradjon és ne szoruljon bele a vetőgépbe. Kézi vetésnél elég volt előző nap este csávázni, sőt még aznap reggel sem volt késő. Amikor a gazda a magot földbeszórja, akkor vet. „Búzát vetettem a Fekecséren» mondja a gazda vetés után. A szó igekötős alakjaiban egyaránt használják mind az elvet, mind a bevet alakot. A kettő között nincs értelmi különbség. „Hál' Istennek, el van vetve. Tegnap bevetettük a fődet a Vízódaion» - mondják. Mindegyiknek az az értelme, hogy a vetőmagot a földbe elhintették. Ennek a munkálatnak tehát vetés a neve. A vetés szo azonban a kikelt gabonával teli földet is jelenti. Jó a vetés - mondják a szép gabonával ékes földre. 88