Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Itt már nem akadályozta a ruha hosszúsága a munkában annak viselőjét. A ruha anyaga is finomabb volt. Főként az ünneplő ruhákhoz vásároltak boltban finomabb ruhaanyagokat. A szoknya rendszerint bordó szövetből készült. Eleibe fekete klott kötőt kötöttek. A kötőn kékkel kihímzett fekete csipke volt. A blúz fekete perkátból készült. „Ez se nem selyem, se nem karton vót. Olyan anyag vót, amelyik nagyon szépen fénylett, ragyogott" — mondta róla Molnár Józsefné Révész Máté Borbála (1893). „Sárga mider szalag vót a derekunkon. A nyakunkon meg gálánst hordtunk." Sok esetben mind a szoknya, mind a blúz ugyanabból az anyagból készült. Szép ünneplő ruhája maradt özv. Vanczák Jánosné Kosa Rebekának (1887). Mindkét része selymes brokát—anyagból készült. A blúzt szészlinek is nevezték. A fölső részét még díszesebbé tették azzal, hogy fekete csipkével és csillogó galárisokkal is körülvarrték, s ugyanígy díszítették a kézelőjét is. Nagyon szép női bundát örökölt a férje nagyanyjától, aki azt 1826—

ban kapta a lakodalmán nászajándékul. A bunda a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonában van az említett ruhával együtt. 30. kép: Vanczák Jánosné ünnepi ruhája 31. kép: Vanczák Jánosné 1826-ból szárunokáján mázó bundájában Az ünnepi szoknya alá alsószoknyát vettek fel. Ez rendszerint gyócsból készült. A szélére farkasfogat varrtak és kikeményítették. A gazdagabbak pedig slingolást (kerek, lyukas hímzés) varrtak rá. 49