Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Ez alul -fölül be volt tapasztva agyagos sárral és belülről éppúgy be volt meszelve, mint a szoba fala. A patics födém aztán rendszerint meghajlott. Szokás volt azonban gerendafödém készítése is. A mestergerendára kereszt':.... vastagabb gycrtyánrudakat fektettek végig, szorosan egymás mellé. Szalmás sárral kitöltötték a köztük lévő hézagokat, s azután alulról-fölülről letapasztották. Olyan erősen megkötött,hogyha elbontásra került, alig lehetett szétverni. A házat leggyakrabban zsúppal fedték. A szarufákra nem fűrészelt lécet lettek,hanem csak clhasított, hosszú, vékony fákat erősítettek a szarufákra, és ezekhez kötötték a zsúpot. Ezután már csak a meszelés következett és készen volt a ház. Az első világháború után a szegény nép patics helyett vályogból kezdett építkezni. Sálynak az Agyagos nevű határrész volt az agyagbányája. A vályogot is itt készítették, vetettek. Felásták a földet, leszórták szalmával, törekkel. Aztán lelocsolták vizzel és kitaposták. „Nem vót arra pénz, hogy cigányokkal veressék", - mondja Sályi Józsefné (1914). Majd vasvillával felforgatták és megint taposták. Az elkészített sarat azután formába verték. A forma egy kis téglalap alakú (alul -fölül nyitott) dcszkakeret volt, két oldalán fogantyúval. Ezt rakták tele szalmás, törekcs agyaggal. Jól megcsömöszölték, tetejét vizes kézzel lesimították. Aztán felhúzták a formát és ottmaradt a gyé'pen a vályog. Megszárították, és szószokat raktak belőlük, hogy jobban száradjanak. A vályogháznak többnyire kőalapot raktak. Legalább 60 cm re ásták le a földbe az alapot, és onnan rakták fel kőből kb. 50 cm magasságig a föld fölé. Azután a fal további részét vályogból rakták föl. Az alapra régen nem helyeztek szigetelést. A gazdagabbak a század elején is kőből építkeztek. A kőháznál azonban nem csináltak lábazatot. A fal egészen a földig be volt vakolva. Az 1960 as évektől kezdve jött szokásba a faragott lábazat készítése. Sályban volt piroskő bánya. Piroskőből készítették a lábazatot. A piroskő kitermelése azonban nehéz volt, és 1970 körül áttértek a fehér, mészkő-lábazat készítésérc. A kőfal rakásánál a követ sárral kötötték. Ha az egész fal kőből épült, akkor az ablakok, ajtók fölött kőből boltozatot raktak. Aládeszkázták, és ékszerűen behelyezett, faragott kövekkel boltozatot raktak fölé. A nyílás két oldalán lévő falat vállfáinak, mondták. A boltozatnak a vállfalnál legalább 10 cm cl kijjebb kellett kezdődnie. Az ajtó fölötti szemöldök fölött keskeny falat raktak. így belül egy kis üreget nyertek, melybe polcot helyeztek. Ezen tartották rendszerint a háziszappant. Nem egy régi sályi házon lehet találni kőből készült ajtó és ablakkeretet. Ezek igényesebb épületek velejárói voltak. Gyakoribb volt az ácstok alkalmazása. Az ajtók a század elején ácsmunkájú ajtószárnyak voltak. Később borított ajtószárnyakkal is találkozunk, főként a két világháború közti időben. A vésett ajtószárnyak azonban csak a második világháború után kezdtek elterjedni a sályi házakon. A kőből rakott falazat Sályban sokkal hamarabb terjedt el, mint más vidékeken, mert kőbányája révén aránylag olcsón és könnyen be szerezhető,közel ről szállítható anyagot nyújtott az építkezéshez. Különösen az 1930-as években lett egyre gyakoribb a kőházak építése. Bakó Ferenc szerint: „Kőfal építése még köves talajú területeken is gazdasági szinthez kötött, a kő összegyűjtése és a telekre fuvarozása igásállat nélkül nehéz és fáradságos munka lehetett. A kőház egy időben bizonyára társadalmi ranghoz kapcsolódott valamilyen formában, s elég, ha idézzük a középkori jogszokást, hogy az armalista nemesek és a különleges jogállású személyek építettek kőházat és ezt a tilalmat, ami később a társadalmi státus jelképét őrizte, csak az épületfát szolgáltató erdők kimerülése, a faépítkezés korlátozása oldotta fel. A kőépitkezés általánosságáról még jóval később - a XIX. század derekán is csak egyes gócokban beszélhetünk a kőbányák és kőfaragó központok településein, ahol az épületeknek nemcsak részei, hanem teljes felmenő falai készültek kőből."

76 76 BAKÓ Ferenc 1978.65. 28