Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)
A lakóházak nagyjából merőlegesek az útra, de előttük egy-négy méteres kiskert található, beültetve virágokkal. Ez már feltűnt az 1870 táján a sályi iskolába járó kis Gárdonyi Gézának is. Később így ír róla: „A világ legjobb illata mégis a szegfű és a menta volt, nekem a lapos menta. Ez Sályban minden kiskertben terem. Vasárnaponként szakítanak belőle egy levelet, beleteszik az imádságos könyvbe és így mennek a templomba. A levél idővel vékonnyá szárad, mint a hártya, de még akkor is kedvesen illatos". 7 12. kép: Utcára merőlegesen épült házak, előttük virágos kiskerttel A faluban kettős, megosztott beltelek nem volt. A gazdáknak régen, egészen a század elejéig közös szérűskertjeik voltak, ahová a terményt aratás után behordták, s a nyomtatást itt végezték el. A szérűskerteket, meg a szőlőket garágyával (élősövény) kerítették körül. A kerítésen belül, a gyöpün vagy gyepén idegen kocsi vagy ember nem tartózkodhatott. A szérűskertbe meg a szőlőkbe kapukon lehetett bejutni. A bejárati kapuk gondozása ki volt adva bizonyos gazdáknak. Nekik kellett azokat karban tartani. Ma már nincsenek meg a kapuk, de emlékük a határrész nevekben ma is él: pl.:Nagykapu, Csavarosbérci kapu, Palotáskapu. A sályi házak falazata sokféle anyagból készült, csupán a fából rakott boronafal alkalmazása hiányzott teljesen a sályi építkezésből. Ez azért érdekes, mert az erdő egészen a faluig húzódott, s faanyag lett volna hozzá bőven. A falazat anyagának megválasztása nagy mértékben függött az építtető anyagi helyzetétől. A szegény emberek számára a legjobban elérhető építőanyag a föld volt. Tulajdonképpen a Latorban feltárt árpádkori lakóházak építésénél is a földet vették igénybe. Mélyedést vágtak a földbe és föléje ágasfák meg 75 GÁRDONYI GÉZA 1951. 59. 26