Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

51. kép: Lakodalmi „tűzhely" Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, Étellel terhelve im mind a két kérem.. Aztán mindegyik fogást verssel köszöntött be a vőfély. A főtthúst: a kakast egész ta­réjával, a töltöttkáposztát, sűlthúst, paprikást, kirántott húst, s a vacsora végén pedig a süteményeket, újabban pedig a tortákat. Nem is lehetne mindezt kibírnia a vendégeknek, ha közben a poharat is nem ürítgetnék. Erre is ugyancsak bíztatja a vőfély a vendégeket. Mikor Noé apánk Isten parancsára A vízözön elől futott a bárkába, Minden állatfajból és növényből egyet vitt, Hogy ne nélkülözzön a vész után semmit. Milyen nagy szerencse, amikor azt tette, Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük, Amelyből kedvünket, erőnket szerezzük. Rajta hát uraim, töltsék a pohárba, Igyunk Noé apánk emlékére máma! Hogy szőlőt termesztett, legyen érte hála, Neki köszönhető szivünk vigassága. Ebéd, vagy vacsora után, mikor már jó hangulat volt, akkor az éltesebb emberek kö­zül azok, akik jó nótásak voltak, elkezdték a nótát. Akkor úgy egy óra hosszat daloltak. 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom