Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Ez itt az a hajlék, hová iparkodtunk, Már ide találván, be is kopogtattunk. Elöbe újítsuk szivünknek szándékát. Hogy elnyerhessük vőlegényünk párját. Várja öt a háznak kicsinye és nagyja, De legjobban várja kedves menyasszonya, Ki mikor látja őt, mutat vidám arcot, És szívből mondja néki: Isten hozott! : Kedves násznagy urak, én csak azt sajnálom, Hogy akiért jöttünk, azt sehol se látom. Elmegyek keresni, de jól szét is nézek, Megkeresem vőlegény, a tejegyesedet. Ekkor bevezetnek egy öregasszonyt. Kukorica hajból vagy szalmából fonott koszorú van • fején, kezében piszkos törlőruliát tart. Odaáll a vőlegény elé és azt mondja: „Itt vagyok kedves vőlegényem, de jó, hogy összekerültünk!" A vőlegény persze ellöki: „Ménjén innen! Nem maga kell nekem." Az öregasszony kérleli, s mutogatja a piszkos törlőruháját: „Tessék csak nézni, de szép! Ilyet tudok én fonni. De jó lesz nekünk együtt!" „Nekem nem ilyen menyasszony kell" - mondja a vőlegény. Az asszony azonban tovább kötekedik: „Hát nem emlékszél, hogy mennyit vótunk együtt? Mennyit rúgtuk a csepűt a padláson?" De hiába minden bizonygatás. A vőlegénynek csak nem kell az Öregasszony. Erre a vőfély folytatja: Az én fáradságom hiába esett. Vőlegény urunknak ez a szűz nem kellett. Elmegyek keresni, de jól szét is nézek, Megkeresem vőlegény, a tejegyesedet. Erre megint másik öregasszonyt vezetnek be. Újra folyik a kötekedés. A vőlegénynek azonban ez sem kell. A vőfély csalódottan mondja: Ugyan hol találjam már meg kedvesedet? Feláldozom érte már az életemet. Elmegyek keresni, és ha rátalálok, Az egek urának azért hálát adok. De még ezután is csak csúnya, piszkos ruhás öregasszonyt vezetnek be. Még laposkötelből farka is van kötve. Most már a vőfély is biztatja a vőlegényt: Mit kordészolsz velem, talán feledkeztél? Talán rá se ismersz, akit úgy szerettél? A vagy álmos voltál? Talán nem jól néztél? Mondd meg hát, ez az-e, akit úgy szerettél? Mivel még a vőfély biztatására se kell a vőlegénynek, végre behozzák az igazi menyasszonyt. Erre aztán azt mondja a vőlegény: „No, ezt ismerSm. Ezt elvállalom!" A vőfély is megerősíti szavait: 154 :