Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

volt, csomóba, ha több, kazalba került. A csomót, kazlat az udvar végében rakták. A törek haj alá ment. Vagy a pelyvába, vagy az istálló padlására, ahonnan etetéskor csak levetették a tartóba. Szemnyerés gépek segítségével. A múlt század második fele óta először az uradalmakban, majd néhány évtized múlva a parasztbírtokokon is megjelennek a cséplőgépek különböző fajtái. A gépek nagy változást hoztak a gazdálkodás évszázadok óta változatlan rendjébe. Két -négyszeresére emelték az azonos idő alatt elcsépelt gabonamennyiséget. Elvégezték a tisztítás nehéz és hosszadalmas munkáját. Mivel a gépek - az uradalmak kivételével - nem voltak a csépeltetők tulajdonában, elterjesztették a bércséplési formát. Horváth János a nagyapjától hallotta, hogy először az 1860-as évek végén a Gólyás tanyán csépeltek tüzes géppel. A géppel való szemnyerési eljárást Sályban gépélésnek nevezték. Amikor a gabona szemjét géppel elválasztották, akkor gépéltek. 1901-1902-ben azonban a falusigazdáknál is megjelennek a lovasgépek, vagy járgányok. Zádori László, Kovács János, Simon János meg Horváth József, Horváth János nagyapja vett lovasgépet. Ez utóbbi 1902-ben, 600 koronáért vette Miskolcon a Szilágyi gépgyárban. De ezek mellett sokan még nyomtattak. Emberi erővel hajtott cséplőgép sohasem volt Sályban. A lovasgépnek két főrésze volt: a hajtóerőt szolgáltató járgány, meg a cséplőszerkezet, melynek dob volt a neve. Hajtásához hat ló kellett. Négy rúd járt bele. Két rúdnál két-két ló, kettőnél egy-egy ló húzott. A rudak aztán fogaskerék áttétellel működtették a cséplőszerkeze te t. A lovak körbe jártak, s adták a hajtóerőt. A járgánynak volt asztala, melyre az etetők felálltak és markonkint adták a dobba a kioldott kévéket. Ha félkévét adtak bele egyszerre, levetette a szíjat. A gépből elől jött ki a szalma, az asztal alatt a törek, és az oldalán, az u.n. páteron pedig a búza. Ez a gép ugyan megtisztította már a szemet, de nem eléggé. Ha malomba vitték őröltetni az így gépelt búzát, akkor előbb jó volt még átrostálni. A vetőmagot, meg az eladásra szánt terményt is átrostálták. Egy nap alatt kb. 15 zsákkal gépelt el. A lovakat hajtani kellett a rúd mellett. Rendszerint a gyerekeket állították oda a lovak farához, hogy hajtsák azokat. ,,Nagy valami vót ez" — emlékszik vissza Horváth János. A járgányok nem sokáig voltak szolgálatban. 1906-ban Bihari Sándor megvette az első motoros cséplőgépet. Majd Burkus János Reviczki Pállal társulva, Máté Dániel, Simon János, a húszas években Seres Károly Brieger Hermannal társulva, Vanczák Gábor, Petrus András, Erdélyi József, Szegfű Miklós, Mészáros Bertalan, Katona Károly sorban vásároltak benzinmotoros cséplőgépet. A cséplőgép tulajdonosok rendszerint elmentek tanfolyamra, hogy a gépkezelést, esetleges kisebb hibák javítását el tudják végezni. De Seres Károly maga is szerelő volt. Máté Dániel is kitűnően értett a gépéhez. „Olyan nyugodt embé"r vót. Ha baj vót, először elővette a pipát, rágyújtott, aztán körülnézégette. Szép nyugodtan csavarta a csavarokat, s rendszerint helyre is igazította a gép hibáját. A Burkusok nagyon idegesek vótak a géppel való bánásmóddal". Ha nagyobb baj volt, eleinte Budapestről, később Miskolcról jött ki szerelő. Az uradalomban szakképzett gépész volt. Ebben a minőségben került Sályba Ziegler Sándor, Gárdonyi Géza édesapja is 1870-ben. A gépes az elcsépelt termény 5 %-át vette ki vámnak. A harmincas évek elején, mikor gazdasági válság volt és a búzának nem volt semmi ára, a vámból nem tudták a banktól 121