Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Azután összehúzza a kötelet a markon. Néha még a térdével is meg szokta nyomni. De ha nagyon meg van száradva, ezt nem szabad. A kötél két végét a marok fölött Összecsavarja, a csavart véget bal kézzel a kötél alá dugja. Aki ballal nem tudja, az jobbal csinálja. Régen a kévét Sályban csak férfiak kötötték. A nők csak a markot szedték. A markot szedőnek marékszedő, félszamos vagy félkezes volt a neve. A marékszedő a markot szedte, a köteJet terítette, majd egy markot belerakott. A másik markot a kivekötő vagy egészszámos tette bele a kötélbe és be is kötötte. A kévekötés teljesen szabadkézzel történt. A kötés nehezebb volt, mint a kaszálás. Ahhoz mindég hajolni kellett. „Abba megfájdult a kötőnek a fara csontja." Ahol 2-2 ember volt az arató, ott a párból az egyik kaszált, a másik felszedte, aztán be is kötötte. A kaszás hányta a kötelet. De olyan is volt, hogy a sályi ember maga aratott. Kaszált, magának rakta a kötelet, meg be is kötötte. Tehát a kaszás meg a kévekötő munkáját egymaga végezte el. Ezért mondták tréfásan a gesztiekre: „Ketten tesznek ki égy sályi emberszámot!" Az árpát, zabot, kölest a levágás után mindig hagyták heverni. Néha 1 -2 napig is, míg fel nem száradt. Akkor gereblyével marokra húzták és úgy kötötték. A keresztbe rakás, az elhullott szálak összegyűjtése és a talló. Amikor be voltak már kötve a kévék, akkor a félszámosok előkészítették a kévék keresztekbe rakását, a kérésztélést. „Gyerünk kérésztélni", - mondták ilyenkor. A félszámosok a kévét keresztsorb* hordták. Kisebb parcelláknál a keresztsor a föld közepén volt. Ahol szélesebb volt a föld, ott 2-3 sor keresztet is raktak. A keresztsorba hordás a következőképpen történt. Középre tettek egy kévét. Ez volt az alsópap. Leginkább úgy helyezték el, hogy a feje dél vagy nyugat felé nézzen, mert ha esőt kapott, akkor így jobban száradt. Ha meg nem volt egyenes a föld, akkor „amerre hajlott a főd, ára engedtük a fejét". A fej volt ilyenkor lefelé. Az alsópap köré 17 kévét raktak úgy, hogy a fejük kifelé nézzen. Ezt nevezték keresztsornak. Ha a föld nedves volt, két kévét is tettek egymásra, hogy minél kevesebb feküdjön a nedves földön. Azonban ekkor is körbe rakták az alsópapot. A kévének azt a részét, ahol a kalászok kiálltak, fejnek, a másik végét seggnek nevezték. Ha beázott, akkor felállították fejjel felfelé. Mikor esős idő volt, akkor alkalmazták azt a kéverakási módot, hogy összetettek 6-7 kévét, s egyet meg a tetejére helyeztek, hogy ha még jön eső, akkor ne érje. Ezt nevezték kupacnak. Ha nem keresztbe voltak összerakva a kévék, akármennyi volt a számuk, kupacnak mondták. A kupac nem a keresztet helyettesítette, hanem végleges összerakásí mód volt. Ha megszáradt, már hordták is. Hogyha annyira sok volt az eső, hogy a kereszt is beázott, akkor szétrakták kúpokba. A kúp fejével fölfelé összerakott 3-5 kévéből állott. Volt olyan csapadékos idő, hogy mire kúpokba rakták szét a kereszteket, megint megeredt az eső. Ilyenkor harmadnapra már csírázott. Vagy nagy szél támadt, felkapott egy-egy kévét és szétszórta. Ilyenkor azt mondták: „Gyön Maris néni! A kévébe kötött gabonát négyágú, keresztalakú rakásokba hordják össze, melynek kérészt a neve. A kereszt hosszabb ideig álló kéverakás, melyből csak hordáskor viszik el a kévéket. A legalsó kéve neve a keresztben: alsópap. Az alsópapra merőlegesen jön két kéve, balról és jobbról úgy, hogy a fejük befele álljon. Ha arccal az alsópap feje felé fordulunk, a balra levő kéve neve balváll, a jobbra levőé jobbváll. Ezekre merőlegesen ismét jön kettő fejjel befelé, az alsópap fölé. Ezzel az alsópap fölött készen van a keresztalakot képező váll. Fölé még három ilyen váll kerül 4-4 kévével úgy,hogy mindegyik váll pontosan takarja az alatta lévőt. Tehát 4 vállba 4—4 kévét tesznek. Ezek a vállkévék. Akkor a tetejére ráteszik a papot, úgy is mondják: fölsőpap. Mikor rátették, a középső vállkévéből, meg a fölsőpapból kihúznak egy szálcsomót, megcsavarják és belehúzzák a kötélbe. így erősítik meg a keresztet, hogy a szél szét ne szórja. Ennek a műveletnek eredménye a 103