Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Örsi Julianna: Exogám házasságok mint az asszimilálódás mutatói

magyar népterület belső tagolódásában a római katolikus valláson lévő palóc—barkó néptömb és a túlnyomóan protestáns borsod—gömöri tömb határvonalát a Rima-, a Sajó- és a Bán-patak völgyében húzza meg.

7 Tardona és Sajóvelezd vizsgálata tehát alkalmas arra, hogy megállapítsuk, hogy a felekezeti határ mennyiben szab gátat a néprajzi csoportok keveredésének. Bár mindhárom település a református tömbhöz tartozott a 19. században, de más vallásúak is éltek ott Tardonán FÉNYES Elek 495 reformátust, 34 római katolikust, 22 zsidót, Sajóvelezden 587 reformátust, 76 római katolikust, 91 evangélikust, 9 zsidót, Sajóvámoson 883 reformátust, 477 görög katolikust, 295 római katolikust, 28 evangélikust, 21 zsidót jegyzett fel.

8 VERES László kutatásaiból tudjuk, hogy az 1718ban benépesült Vámos 1746-ban 200 lakóházból állt, amelyből 85-ben ruszinok éltek.

9 A magyar és a ruszin lakosság tartós egymás közelében élését, egymásra hatását vizsgálhatjuk e település esetén. A különböző etnikumhoz tartozást jól mutatja a felekezeti megoszlás. így a vegyes vallású házasságok jelzései az etnikumok keveredésének. Sajóvelezd és Sajóvámos reformátussága döntő többségében kisnemes volt. így házassági kapcsolataik e szempontból is érdekesek. Közigazgatásilag a múlt században e három Borsod megyei falu közül Tardona és Sajóvelezd a szentpéteri járásba, Sajóvámos pedig a szendrői járásba tartozott. Megvizsgáljuk azt is, hogy a közigazgatási egységek mennyiben estek egybe a házasodási körzetekkel. A továbbiakban e kérdésekre keresve a választ a három település református lakosságának házassági kapcsolatait mutatom be röviden. SAJÓVÁMOS. Az anyakönyveit 1765-től 1890-ig vizsgáltam. Az endogámia 32—39% között ingadozott. A legkisebb ez az érték a 18. században (1765-1800: 32,65%). A 19. században valamivel nőtt a helybeli házasságok száma (1801—1825: 39,06%, 1841-1850: 34,65%, 1881-1890: 38,89%), de ez még mindig kevesebb, mint az exogám (más falubelivel kötött) házasságoké Tízéves időszakot nézve 23—36 településsel kerültek házassági kapcsolatba a vámosiak. A házasodási körzetüket röviden úgy jellemezhetjük, hogy a legszorosabb kapcsolatban a környező magyar falvakkal voltak, amelyek Borsod, illetve Abaúj vármegyében feküdtek (1. kép). Sajóvámos társközsége Sajókeresztúr és Alsóvadász volt. Az első a miskolci járásba, a második a szikszói járásba tartozott. Mindkettő lakosságának döntő többsége református vallású volt, de kevés római katolikus, görög katolikus és zsidó lakossal is számolhatunk. Erős exogám kapcsolatok fűzték Szikszóhoz (Abaúj megye), Ecseghez (Borsod megye miskolci járás). Megemlíthetjük még Bódva, Onga, Sajóbábony, Ziliz, Aszaló magyar falvakat, melyek Borsod megye szendrői és miskolci, valamint Abaúj megye szikszói járásában találhatók. Ide sorolhatjuk még a szendrői járás szlovák faluját Arnótot, mellyel a 19. század végén lett rendszeresebb a házassági kapcsolat. A vallási endogámiát is megnéztem. 1881—1890 között 21,11% volt a vegyes vallású házasság. E magas arány jelzi a falu két etnikumának összeolvadási folyamatát. SAJÓVELEZD. E település a szentpéteri járás magyar faluja. Az anyakönyveket 1781-től 1890-ig vizsgáltam. Sajóvelezd népe valamivel zártabbnak tűnik, mint Vámosé. 7. PALÁDI-KOVÁCS Attila: Kulturális határok és kontaktzónák Észak-Magyarországon. Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1984. 66. p. 8. FÉNYES Elek: Magyar országnak mostani állapotja ... Pest, 1837. 9. VERES László: Borsod megye etnikai arculatának változásai a 18. század elsó' felében. Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1984. 29. p. 78