Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)
Szabó László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál
annak kitűnő bizonyítéka az is, hogy a magyar nyelvben elavulóban lévő régies alakok (szüle, szüléké, ipám, napám, máskapám) sem került át nyelvükbe. Csupán értik ezeket, de határozottan állítják, hogy ők soha nem használták, csak a szomszéd falvak (Ebed, Ipolyszalka, Helemba, Kiskeszi). Kitűnik az elmondottakból, hogy ott ahol volt ugyan még alapja egy másik terminológiai rendszernek, s megvolt az átvétel lehetősége is a környezetből egy ezt tükröző kettős rendszer átvételének, ez mégsem történt meg, mert az elevenebb, intenzívebb szóhasználat, az erősebben ható új tendencia győzött, s a korábbi tényleges viszonyokat elmosta. Sem a szlovák párhuzamos terminusrendszer, sem a magyar nagycsaládi sajátosságok nem kerültek bele a szóhasználatba. A nyelvváltás mind a szlovák, mind a magyar terminológiai rendszer alapjait elmosta, s szinte kitörölte az emlékezetből a nagycsaládok meglétét terminológiai vonatkozásban. Tudjuk, hogy a szlovákról magyar nyelvre való áttérésnél számolnunk kell az iskola hatásával is, s itt nyilván a köznyelvi alakokat sajátították el, azaz az általánosan használt kiscsaládi terminusokat. Magyarul azonban mégis a környezettől tanultak. 4. Befejezésül elmondhatjuk, hogy akár a kiscsaládos területen, akár a nagycsaládos vidéken vizsgáljuk a nyelvet váltó falvakat, kitűnik, hogy a családok, családi viszonyok mozgásának egésze más törvényszerűségeknek van kitéve, mint a rokonsági terminológiai rendszer. Bármennyire is igazodjék a tényleges társadalmi viszonyokhoz a rokonsági terminológia rendszere, bármennyire hűen is tükrözze ezt, 16 mégis más törvényű mozgásra is képes, főleg akkor, ha a mögötte meghúzódó társadalmi viszonyok (lásd a garamkövesdi nagycsaládot) már nem eléggé erősek. Amíg a családszervezet egésze két közösség érintkezésekor nem hat egymásra, mert más tényezők határozzák meg mozgását, addig a tényleges viszonyokat tükröző rokonsági terminológiai rendszer olyan tényezők hatására is mozgásba lendül, alakul, amely interetnikus érintkezésben játszik csak szerepet. S hadd utaljak itt GUNDA Béla legutóbb megjelent szatmári kulturális sajátosságokat összegző nagy tanulmányára, amelyben éppen az apró kulturális javak cseréjét, ezek egy tájhoz kötődését vizsgálva megállapítja, hogy „a kisebb vagy nagyobb tájon belül az azonos funkciójú, de eltérő formájú tárgyaknak, jelenségeknek különböző a története ... Nem valószínű, hogy egy szervezet (pl. az aratópár) ugyanabba a néprajzi koordinátarendszerbe tartozik, mint eszközei (kasza, karkesztyű, kötözőbot, aratóbocskor) . . ." , 7 Azaz még összetartozó, egy egységet mutató kulturális komplexumok is egészükben és elemeikben más-más tényező hatására alakulnak, alakulhatnak, s nem bizonyos, hogy egy alapvető változás egy struktúra minden elemét átjárja. Ezt tapasztalhattuk a családszervezet, rokonsági rendszer és az ezt tükröző terminológiák, terminológiai rendszerek esetében is. S ez a mozgás különösen értékelhető, lemérhető olyan esetekben, amikor egy egész kultúra, nyelv, illetve közösség kényszerül néhány generáció alatt átalakulásra a környezet és alapvető történeti, táji tényezők hatására. 16. OLDEROGGE, D. A.: Nekatorüe voproszü izucsenija szisztem rodsztva. Szovjetszkaja Etnográfija. 1960. 3-10. OLDEROGGE, D. A.: Osznovüe csertü razvitija szisztem rodsztva. Szovjetszkaja Etnográfija. 1960. 24-30. OLDEROGGE, D. A.: Traits essentiels de revolution de paranté. Communications de la delegation sovietique VI. e Congrés International des Sciens Anthropologiques et Ethographiques. Moszkva, 1960. 17. GUNDA i. m. 44. 75
