Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál

Ugyanakkor az eltérő eredetű, más-más nyelvcsaládhoz tartozó népek rokonsági terminológiai rendszere, úgymond kövületként is megőrizhet bizonyos sajátosságokat, egy korábbi rendszer maradványát, s életben tarthatja e terminusokat még akkor is, amikor a valóságos társadalmi viszonyok kihaltak már mögüle. SVECOVÁ, S. szerint a szlovák terminológiai rendszer helyenként megőrizte azt a patriarchális társadalomban gyökerező indoeurópai terminológiai sajátosságot, hogy az apa és anya rokonait párhuzamos, de eltérő alakú terminusokkal jelölik, s ez a házastársi rokonságra és a vérrokonságra egyaránt kiterjed. Ugyanakkor az is világos, hogy ez a sajátosság már csak helyenként él, s tájnyelvi változatként, s nem jellemzi az egész szlovákságot, kihalóban lévő sajátossága a nyelvnek, mert a tényleges társadalmi viszonyok is eltűntek mögüle.

8 Közölt térképein az apai és anyai nagybácsit elkülönítő két terminus (stryko és úfo) már csak Szlovákia északi és keleti, illetve nyugati részén van meg, ott sem mindig következetesen, ugyanakkor a magyarokkal érintkező déli részeken vagy következetlenül él vagy kiszorította — csakúgy, mint a magyaroknál — a kettőt egybemosó báöi terminus.

9 Ugyanez vonatkozik a férfi és a nő testvéreit jelölő dever és zolva alakokra is, amelyet a német eredetű ívagor és ívagriná csakúgy kiszorított, mint a magyarból az ángyot, ángyomasszonyt vagy a kisebbik uramat, nagyobbik vagy idősebbik uramat, uramat, s összemosta a nagybácsit, testvért, kor szerinti megkülönböztetés nélkül a sógor megnevezésben.

10 A magyar rokonsági terminológia egyik legszembeötlőbb sajátossága az, s ez ma is jellemzi nyelvünket, hogy a rokonsági rendszer 0 fokán, sőt korábban +1 fokán is következetesen elkülönítették a különböző korúakat (báty, öcs — néne, húg). Ma ezek az általános terminusok, de tudjuk, hogy korábban mások álltak némelyik helyett.

11 Ez a terminológiai rendszerbeli sajátosság kapcsolja az ural-altáji rendszerbe a magyar terminológiai rendszert leginkább.

12 Mind a szlovákban, mind a magyarban vannak tehát olyan sajátosságok, amelyek köthetők a szláv, tágabb értelemben az indoeurópai, illetve a magyar, s tágabb értelemben a finnugor, illetve ural-altáji terminológiai rendszerhez. Az is bizonyos, hogy ezek mögött - származván ezek egy, már rég elmúlt társadalmi viszonyrendszerből — ma tényleges társadalmi tartalom nincsen, csupán erősebb és gyengébb, esetleg elhal óban lévő szóhasználat gyakorlata. 8. §VECOVÁ, S.: Pribuzenská terminológia na Slovensku. Slovensky Národopis. 1980. 457-465. 9. SVECOVÁ i. m. 457. 10. LÖRINCZI Réka: Az ángy és meny rokonsági elnevezés jelentésének kérdéséhez. Klny. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVI. Kolozsvár (1972). 109.; LÖRINCZI Réka: A kisebbik asszonyom, öregebbik asszonyom típusú rokonsági elnevezések kérdéséhez. Klny. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVII. Kolozsvár (1973). 232-235.; LÖRINCZI i. m. (1973). 54—58.; SZABÓ László: A magyar rokonsági rendszer. Debrecen, 1980. 54. 11. LÖRINCZI Réka: Magyar rokonsági elnevezések. Klny. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXIII. Kolozsvár (1979). 57-58.; LÖRINCZI Réka: A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai. Bukarest, 1980. 26—41. 12. BODROGI Tibor: Die Gesellschaftsorganisation der finnisch-ugrischen Völker. Congressus quartus internationalis fenno-ugristarum. Budapest, 1975. 119-120.; BODROGI Tibor: A magyar és az „uráli rokonsági rendszer" viszonyának kérdéséhez. Népi Kultúra - Népi Társadalom. X. (1977). 30.; LÁNG József: Az őstársadalmak. Budapest, 1978. 229-232.; LÖRINCZI i. m. (1980). 26-41.; SZÍJ Enikő': A permi rokonságnevek rendszeréről. II. Nyelvtudományi Közlemények 1980.150-151. 72