Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál

Már ekkor felvetődött a kérdés, hogy a családtípusok ilyen megoszlása mögött nem áll-e valamiféle etnikus különbség? A válasz akkor, s azóta is egyértelműen nem lehetett. A palóc vidék magyar és szlovák eredetű falvaiban egyaránt megtalálható az azonos típusú nagycsalád (magyar települések, s pl. a szlovák eredetű Ipolydamásd, Ipolyszög, Ipolyvece nagycsaládjai). De ugyanez elmondható a kiscsaládos területről is, hiszen a magyar Fony, Korlát, Regéc, Nyíri, Pusztafalu, a szlovák Háromhuta, Vágáshuta, Füzér vagy a ruszin eredetű Mogyoróska, Baskó, a vegyes etnikumú Mikóháza egyazon családtípust mutatja. Egyedül a csereháti községekkel kapcsolatban merült fel bizonyos gyanú, hiszen legelevenebbnek találtam ezt a családformát a ruszin eredetű Gagyapáti, Alsógagy, Abaújlak községekben, bár — ha kisebb intenzitással is — de feltűnt magyar falvakban is (Szemere, Litka, Csenyéte). Azóta végzett gyűjtéseim megerősítették a ruszin eredetű Gadnán, Kéken és Irotán e családtípus elevenebb voltát, ugyanakkor hiába kerestem a hasonló eredetű Abodon emlékét. Úgy tűnik, hogy e térségben a nagycsaládnak a nemzetiségekhez mégiscsak van némi köze, s ZELENIN leírásából ismerjük a ruszin nagycsaládok erőteljes voltát,

3 s ugyanitt a szlovákokét. Tudjuk azt is PALADI-KOVÁCS Attila cikkéből, hogy eléggé nehéz meghatározni a különböző statisztikák alapján, hogy e térségben végül is melyek a ruszin eredetű falvak, s e tekintetben még a vallás sem igazít el mindig (pl. Büttös a Csereháton).

4 Ennek ellenére merész feltevés lenne csak ezzel magyarázni a nagycsaládok meglétét, esetleg eltérő jellegét, bár 1968-ban inkább hajlottam erre, mint ma.

5 Bizonyos összefüggés a nemzetiség és a családtípus között a Csereháton azért mégsem tagadható. A családtípusok etnikumoktól független, nagy tömbökben való kirajzolódása a 19. század második felében mindenképpen azt bizonyítja, hogy létük mögött valamilyen olyan erőnek kell állnia, amely ezeket a területeket egységbe fogja, gyökereiben átjárja. Kell valami közös hatóerőnek, oknak lennie az egész palóc vidék nagycsaládi rendszere, vagy Abaúj keleti, Zemplén déli, Bereg déli, s Szatmár megye, s a Nyírség egységesen, s azonosan kiscsaládi rendszere mögött. Eddig e hatóerőket nem sikerült megismerni, tisztázni, csupán néhány a nagycsaládokat palóc vidéken életben tartó tényezőre sikerült rámutatnunk (pl. a hegyvidéki gazdálkodás sokoldalúsága; a feudális szolgáltatási rendszer jellege, s továbbélése; vagyoni és vagyonjogi viszonyokból származó előnyök), s a kiscsaládos vidéken is alig néhány tényező, kiscsalád irányába ható erő létét valószínűsítettük (pl. hegyaljai szőlőművelés nyújtotta lehetőségek a tágabb táj számára, s az ezzel összefüggő munkaszervezeti viszonyok; a Rákóczi-birtokok bizonyos közös sajátosságai). Ezek azonban a kérdést nem oldják meg, s éppen azt bizonyítják, hogy az igazi okok még ezek mögött húzódnak meg, s elmélyültebb vizsgálatokra van szükség: a kutatások jóformán jelenségrögzítés szintjén állanak. Az életben tartó efféle részokók közé sorolható a Cserehát nagycsaládjainak nemzetiséggel való bizonyos összefüggése is. 3. ZELENIN, D.: Russische (Ostslavische) Volkskunde. Berlin und Leipzig. 1927. 68-75.; NAHODIL, O.: Die Überreste der Grossfamilie bei den Ukrainern in der Ostslovákei. Zeitschrift für Slavistik. 1958. 93-105. n. PALÁDI-KOVÁCS Attila: Ukrán szórványok a XVIII-XIX. században a mai Magyarország északkeleti részén. Népi Kultúra - Népi Társadalom. VII. (1973). 342-349. 5. SZABÓ i. m. (1968). 50. 70