Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Kárpátukrán telepek Észak-Magyarországon

1548 1576 1605 1647 1673 1700 Abod 12 — 29 Debréte — — — Görömböly — — •— H. Keresztúr — 21 — F. Zsolca — — 57 Irota 16 10 — Sz. Kalló — 18 6 Mucsony — 18 7 Rakacza — 22 17 S. Szöged 26 48 16 Viszló — 9 4 A portyázó török katonaság esetenként végső romlásba taszított egy-egy vidéket. 1640. júl. 9-én „könnyes sóhajokkal" írta Esterházy Miklós nádornak, hogy az egri törökök rácsaptak a gagyi völgyre, s itt Alsó- és Felső-Gagyot, Key ét és Baktat (ma együtt Baktakék) kegyetlenül elhamvasztották és néptelenné tették. Az elpusztított csereháti (Abaúj megye) falvak a későbbiekben zömmel Sáros megyéből kaptak új lakosokat, akik között ukránok és szlovákok egyaránt lehettek. A XVII. század utolsó harmadában elnéptelenedés és elszegényedés jellemezte az abaúji Hegyközt is, s ez a folyamat a Rákóczi-szabadságharc leverését követő években érte el a mélypontját. A Hegyközben helyenként már a XVII. században is feltűntek szlovák és kárpátukrán telepesek. Filkeháza rutén jellegét már 1680-ban említik, a nagyobb arányú telepítés azonban csak a XVIII. század második felében indult meg a Zempléni-hegységben. A Borsod-Abaúj megyében és Zemplén déli felén a XVIII. században kialakult ukrán telepek betelepülésének történetét részleteiben nem ismerjük. Gömör és Torna már említett ukrán—vlach telepeit követően 1730 után Tornahorvátiba és Barakonyba. érkezett ukrán jobbágyság. Ezek révén közvetlen kapcsolat létesült a Borsod megye északkeleti szélén frissen telepített, s szinte öszszefüggő tömböt alkotó kárpátukrán lakossággal. E tájon — Szendrő környékének kivételével — egészen a Sajó folyóig húzódtak az ukrán szórványok a megye keleti határa mentén. Településvidékük nyugati határát a Szuha patak torkolata közelében Múcsony és Szuhakálló község jelezte, BBIDERMANN említi, hogy a múlt század első felében jelentékeny számban éltek ruszinok a megye közepén, Miskolc környékén is. Adatai szerint az 1840-es években Miskolcon 800 Műcsonyban 1150, Görömbölyön 1000, Hejőcsabán, Mályin, Ernődön, Felsözsolcán egyenként több mint 100 ukrán nyelvű lakost számláltak. Magyarázatul megjegyzi, hogy a tapolcai uradalom, amelynek Görömböly volt a központja, 1777 óta a munkácsi püspökség birtokában volt. A rutén betelepülés azonban korábbi keletű. BOROVSZKY Samu írta Borsod megye újratelepítéséről: „Nemcsak a szomszédos vármegyék szolgáltatták a beköltöző népanyagot, hanem messze országokból, idegen ajkú embereknek is nyitva állott a vármegye területe. 1697-ben értesülünk, hogy Viszló és Rakacza falvakba Lengyelországból bevándorolt lakosok telepednek: ezek voltak vármegyénk területén az első rutén lakosok. Földesuruk gr. Keglevich Ádám kérelmére kétévi adómentességben részesülnek. 1736-ban magyarokkal vegyest rutének laknak FelsőZsolcán, tótokkal vegyest Görömbó'Zt/ön, tótokkal és magyarokkal Szögeden és 130