Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében

readta FERENCZI Imre.

m Viszonylag gazdag történeti mondahagyományt (kivált Rákóczihoz fűződőt) lelt Komlóskán DIÓSZEGI Zsuzsa, de gazdag a falu hiedelemmonda-állománya is.'*

(i A mondák, ill. kompendiumaik zömének témája, cselekménye magyarul jelent meg, a népi megformálás jobb megismerése céljából fontos lett volna az anyanyelven való közzétételük is. A komlóskai gyűjtők külön is megjegyzik, hogy az adatközlők szívesebben meséltek volna anyanyelvükön.

18

' Ez érezhető a közreadott komlóskai mondákon: szárazak, közlés szintűek, mert a mesélők elszakadtak természetes nyelvi közegüktől. DEME Dezsőnek közzétett balladáin kívül LAMI Istvánnak a 70-es években gyűjtött balladáskötetében 15 bükki és zempléni népballada jelent meg szlovákul Répáshutáról, Füzérről, Nagyhutáról, Vágáshutáról, Alsóregmecről és Komlóskáról.

188 LAMI mese- és balladakötetei tulajdonképpen olyan szondák, amelyek a megyebeli szlovákok folklórkincsének alapos feltárására ösztönöznek. A folklór kisebb műfajai is képviseltetik magukat: répáshutai tréfás történet DIVICANOVÁ, Anna és KOLODZEY Zoltán

m találós kérdéseket, Rudolf ZATKO közöl az 1946-os görömbölyi, répáshutai, rudabányácskai, háromhutai, vágáshutai, hollóházi, mikóházi és komlóskai gyűjtéséből.

1

"

0 Ján PODOLÁK 19 nagyhutai és vágáshutai gyerekjátékot, a Vyletel vták népdalkötet répáshutai és hámori gyerekjáték-dallamot adott közre.

11

'

1 A szlovák népi hagyományokat a közművelődési tevékenység révén is ápolják: Füzéren vegyeskar, Nagyhután, Komlóskán női énekkar, Füzéren, Nagyhután páva-kör, Répáshután népi együttes működik. Komlóskán tájház létesült, és a megyében szép tradícióval rendelkezik az iskolai honismereti munka, melynek értékesebb és közreadott anyagát felhasználta a néprajztudomány is. Vázlatos áttekintésünk végén megállapíthatjuk, hogy a Borsod-AbaújZemplén megyei szlovákok népi kultúrájának feltárt anyaga nagyobb méretű, mint amit belőle a közvélemény s az egyébként tájékozott tudományos közélet ismer. Témakörünkből a felszabadulás óta elért eredményekben két tudományos műhely játszott nagy szerepet: az egyik a debreceni tudományegyetem néprajzi intézete, a másik a miskolci Herman Ottó Múzeum. Mint a bevezetőben is írtuk, általában megállapítható, hogy a hegyközi és a belső zempléni szlovákok hagyománya — egy-két területet kivéve — jobban van feltárva, mint a bükki szlovákoké. A közeljövőben megjelenő répáshutai kötet valószínűleg ellensúlyozza ezt a hiányt. Különösen jelentősnek tekinthetjük a tájban, a régióban gondolkodó kutatást és a gyakorlatát, melyben szervesen kap helyet az itt élő szlovákság népi kultúrája, valamint az együttélés, az interetnikus kapcsolatok kimutatására való törekvés. 185 FERENCZI Imre 1963. 107—130. FERENCZI Imre 1960b. 389—436. A táj történeti hagyományához vö. Abaúj-Torna vármegye, 1896. 394. SZABADFALVI József 1956. 77. BALASSA Iván 1960. 16. UJVÁRY Zoltán 1975a. 168—188. A Rákóczihagyomány interetnikus jegyeiről lásd: MARKUS Mihály 1972. 122—123. Hasonló jelenségek figyelhetők meg a szlovák Jánosík-mondakörnek a magyarok közötti elterjedésénél: UJVÁRY Zoltán 1975b. 81—88. UJVÁRY Zoltán 1961. 471—473. 186 DIÓSZEGI Zsuzsa—BARNA Gábor 1981. 283—294. 187 VOHRADNYIK Géza 1966. 320—322. 188 LAMI. Stefan 1981. 189 DIVICANOVÁ, Anna 1980. 124. KOLODZEY Zoltán 1970. 45. 190 ZATKO. Rudolf 1959. 129—131. 191 PODOLÁK, Ján 1958. 279—292. Vyletel vták, 1955. 142—144. 202