Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Veres László: Borsod megye etnikai arculatának változásai a 18. század első felében
vagy szlovák népesség élt még Kistokajban (244 lakosból 14 volt szlovák és ruszin), Tiszabábolnán (276 lakosból ruszin és szlovák 26), Rudabányán (27 lakóházból l-ben ruszinok és 7-ben szlovákok laktak), Sajóládon (535 lakosból 15 volt ruszin), Kondón (14 házból 3-ban éltek ruszinok) és Szakácsiban volt. Az utóbbi település adatainál csak azt a megjegyzést olvashatjuk: lakosai „magyarul és ruszinul beszélnek, de a magyar van túlsúlyban." A hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatait BOROVSZKY Samu kutatásai alapján egészíthetjük ki. BOROVSZKY Samu hátramaradt, kéziratban meglevő Borsod vármegye történetéről szóló monográfiája szerint a 18. század első felében a következő nemzetiségi viszonyok voltak a megyében: Németek Diósgyőrben éltek nagyobb csoportban. A lakosság mintegy harmadát tették ki Csabán, Tardon és Rudabányán. BOROVSZKY véleménye szerint is szinte minden borsodi településen éltek kisebb-nagyobb arányban szlovákok és ruszinok. Adatai szerint az összlakosságon belüli számarányukat tekintve a népesség többségét képezték Kelecsényben, Szirmabesenyőn, Csabán, Görömbölyön (itt ruszinokkal vegyesen), Arnóton és Viszlón. A lakosságnak mintegy fele volt szlovák Ládházán, Hejőkeresztúron, Aranyoson, Geszten, Sályban, Novajon, Irotán, Abodon és Rakacán. Mintegy harmada Szegeden, Tardon és Rudabányán. Ruszinok más lakosokkal keveredve nagy számban éltek Felsőzsolcán, Görömbölyön, Sajószögeden és Sajópálfalán. 56 A hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek és BOROVSZKY Samu munkájában szereplő adatok összevetésekor lényeges különbségeket tapasztalhatunk. BOROVSZKY részint hitelesnek minősíthető új idegen etnikumú telepeket sorol fel. Így Kelecsény, Szirmabesenyő, Csaba és Görömböly esetében. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai szerint viszont több volt az idegen ajkúak számaránya Szögeden, Aranyoson, kevesebb Tardon és Rudabányán, mint BOROVSZKY szerint (L. 1. sz. térkép). Az idegen nemzetiségű lakosság létezéséről tanúskodó adatok és a korábban bemutatott népességmigráció alapján megállapíthatjuk, hogy az idegen ajkú lakosság túlnyomó része a 18. század elején települt be Borsod megyébe. A források nem utalnak arra, hogy az idegen ajkú lakosok honnan települtek be és nem ismerjük a betelepülésük pontos körülményeit sem, amelyekből az adókedvezmények alapján következtethetnénk arra, hogy más magyarországi vármegyékből, vagy Borsod más településeiből költöztek új lakóhelyükre. Azonban minden valószínűség szerint feltételezhetjük azt, hogy az idegenek a megyehatárokon túli területekről vándoroltak be, mert a 18. század előtti időszakban ilyen nagyszámú és sokaságú idegen etnikumúak által lakott telepről nincs tudomásunk. Ha a térképre vetített etnikai megoszlást vizsgáljuk, akkor rögtön szembetűnő az, hogy az idegen etnikumú népesség a Bükk hegység déli és keleti peremén, valamint Borsod északi részén a Gömör és Abaúj vármegyékkel határos hegyes-völgyes területeken telepedett le nagyobb számban. Ezeken a területeken voltak gyakoriak a tiszta szlovák és ruszin lakta falvak, ill. az egyes településeken belül itt volt a magyarokkal szembeni számarányuk nagyobb. Az ismert adatok birtokában azonban joggal állíthatjuk, hogy a megye lakosságának etnikai összetételében az idegen ajkú jövevények javára bekövetkezett eltolódás ellenére a magyar lakosság jóval nagyobb számaránya továbbra is meghatározó volt a megye népességében. 26 BAZmLt. BCTROVSZKY Samu hátrahagyott iratai. Borsod-vármegye története 1711-től II. József koráig c. monográfia (Kézirat). 34
