Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Voigt Vilmos: Van-e határa egy népi kultúrának?
lóban alkalmas arra, hogy feltárja a bemutatott jelenségek típusait, azok eltérő sajátosságait. A néprajzi kutatásban ezenkívül még néhány igen fontos megfigyelés volt megállapítható e térbeliséget illetően. A szoros értelemben vett elterjedés olyan jelenség térbeli mozgására utal, amikor maga a jelenség terjed el. (Ettől célszerű megkülönböztetni a szoros értelemben vett migrációt, amikor is az illető kulturális jelenséget hordozók maguk változtatnak helyet.) Az európai lőfegyverek más kontinenseken, távoli fűszerek Európában így „terjednek el", míg a cigányok Európában, az angolok, örmények vagy magyarok az "Újvilágban migráció eredményeként bukkannak fel. E különbségtétel azért is fontos, mivel a migrációnak elvben van határa, az elterjedésnek pedig gyakorlatilag nincs. Lássunk erre egy már korábban is idézett, frappáns példát. 17 Egyetlen mesemondó 8 meséjének nemzetközi elterjedési viszonyait összevetve megállapíthatjuk, hogy az egyik történet egyéni lelemény, a másik helyileg ismert, a harmadik egy-egy néphez kapcsolható, a negyediknek vagy hat-hét lokális redakciója ismert, a következő meg kontinenseken át elterjedt, anélkül, hogy pontosan tudnánk, milyen úton-módon. Másrészt az egyes mesetípusok önmagukban is vizsgálva rendkívül érdekes elterjedési térképet mutatnak. A fenti mesék közül az AaTh 449-es típusszámon nyilvántartott (A cár kutyája — Szidi Numan) a maga keleti szláv, balti majd átmenet nélkül ír redakcióival önmagában is elég fejtörést okozott a kutatóknak, hogy a vélhető közel-keleti eredet problémáját ne is említsük. Másik jellemző, szinte klasszikus példája annak, hogy egy-egy folklór feltárt vagy feltáratlan volta milyen különös elterjedési térképet rajzol ki, amit azután új kutatások egy csapásra megváltoztathatnak, a Maja BOSKOVlC-STULLI által monografikusán vizsgált Midas-történet (AtTh 782 — Midas és a szamárfülek). Már a nemzetközi mesekatalógus 1961-ben új kiadása tudta, hogy e mesetípusból ismert több francia, román, orosz, görög, török, indiai, sőt amerikai spanyol változat, együttvéve mintegy húszegynéhány szöveg — valamint 126 (!) szerbhorvát szöveg. 18 A zágrábi szerzőnő 1967-ben kiadott értekezése 1 " már összesen 291 változatot sorol fel (1 koreai, 3 mongol, 3 tibeti, 1 ujgur, 1 thaiföldi, 2 burmai, 7 indiai, 1 tuvai. 1 baskír, 2 kazah, 3 kirgiz, 1 tádzsik, 2 üzbég, 1 azerbajdzsáni, 3 örmény, 1 grúz, összesen 3 perzsa, összesen 2 arab, 4 török, 7 izraeli (közte afganisztáni, iraki, jemeni, egyiptomi, marokkói, bolgár és olasz eredetű zsidóktól származó szövegek), 1 egyiptomi, 3 berber, 1 ghánai, 1 hausza, 1 etióp, 1 orosz, 3 ukrán, 6 görög (és még 2 törökországi görög), 1 aromun, 1 albán. 4 bolgár, 2 bulgáriai makedón és 2 jugoszláviai makedón, 3 jugoszláviai albán 147 (!) szerb-horvát, 1 jugoszláviai olasz, 2 olasz, 3 ókori latin, 1 portugál, 5 breton, 4 walesi, 40 ír (!), 1 irodalmi német, f "flamand, 1 chilei és 2 argentínai. 1 brazíliai szöveg (az utóbbiak valószínűleg eurípai bevándoroltaktól) ismert, és továbbiakat is feltételezett a szerző). Nem is azt tartom itt érdemesnek megjegyezni, hogy az időközben megjelent mesekatalógusok tanúsága szerint az egyes területeken a változatok száma nagyobb. (Pl. az ír mesekata17 VOIGT Vilmos 1972. 75—76. (Azóta a nemzetközi kutatás újabb adatai tovább erősítették az akkori következtetéseket.) 18 THOMPSON, Stith 1961. 270. 19 BOSKOVIC-STULLI, Maja 1967. Magyar adatok: SOLYMOSSY Sándor 1925. 80
