Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában
a 18. században nagyobb hullámmal záródott. A telepítések gyakorlatilag az egész Kárpát-medencére kiterjedtek. Ez tágabb összefüggésben rendkívül fontos az interetnikus kutatások során. Területünkön a német (sváb) települések pontos regisztrálása csak részben történt meg. BALASSA Iván Tokaj-Hegyalj a német falvairól részletes áttekintést nyújtott, ismertetve ezeknek a falvaknak a településtörténetét. 22 Hasonló felmérésekre van szükség a nógrádi, gömöri és abaúji területeken is. Ez alapvetően fontos a kulturális elemek átadásának-átvételének a szempontjából. Ui. a nyelvi váltás következtében gyakorta előfordulhat, hogy magyarnak tekintünk idegen eredetű jelenségeket. A németek fontos tényezőként szerepelnek az észak-magyarországi népi kultúra térképén, s a fentiekhez azt tehetjük hozzá, hogy a kapcsolatokat elemző vizsgálat során erre a nemzetiségre, német szórványokra fölöttébb nagy figyelmet kell fordítani. Az észak-magyarországi népi kultúra sokszínűségéhez hozzátartoznak még azok az emlékek is, amelyeket az egykori vallon települők, a husziták és nem kis mértékben a vlachok hagytak maguk után. De nem hagyható figyelmen kívül a lengyel szórvány sem, amely Derenkről Istvánmajorba települt. 23 Észak-Magyarország etnikai sokszínűsége a legnagyszerűbb lehetőséget kínálja az interetnikus kapcsolatok kutatója számára. A kézenfekvőnek tűnő kapcsolat is azonban igen alapos bizonyítást kíván. A közelség, a különböző nemzetiségű települések egymásmellettisége gyakran csak látszólagosan jelentheti a kapcsolat lehetőségét. Olykor a szórványben élés elszigeteltséget fejleszthet ki. Olyan ösztönös elzárkózást, amellyel a nemzetiség önmaga kultúráját védi, s éppen ennek következtében mélyebb kapcsolatot nem alakít ki. Ezt igazolja pl. a szokáshagyományról az a megállapítás, amely szerint a Zempléni-hegyvidék soknemzetiségű falvaiban nem ismeretes olyan szokás, amelyről teljes biztonsággal állítható lenne, hogy csak a szlovákok, csak az ukránok stb. gyakorolnák. 24 Még akkor is óvatosnak kell lenni a túlzott általánosítást illetően, ha az asszimiláció bekövetkezett. Az eredeti kultúra elemei megmaradnak. A 18. században Hevesbe telepített szlovák és német lakosság napjainkra szinte teljesen asszimilálódott, az egykori szokáshagyomány azonban jól megragadható, s egyáltalában nem bizonyos, hogy valamely magyarral egyező szokást a magyar hagyományból vették át. 25 A példákat sorolhatnánk tovább. 20 A fentiekben megkíséreltük felvázolni mindazokat a kérdéseket, amelyeket szükségesnek tartunk szem előtt tartani az interetnikus kutatások során. A kulturális elemek összevetéséből levonható következtetéseket az átadás-átvétel irányára vonatkozóan olyan tényezőkre kell alapozni, amelyek az interetnikus kapcsolatot teljes bizonyossággal igazolják. A kuturális elemek és a részletek vizsgálata vezet el az általános érvényű következtetések megállapításához. 22 BALASSA Iván 1959. 42—46.; BALASSA Iván 1973. 285—320,; BALASSA Iván 1974. 34—35.; BALASSA Iván 1975. 67—103. 23 KRASINSKA, Ewa—KANTOR, Ryszard 1979. 341—358. (Ugyanez lengyelül: Lud LXIV. 1980. 159—181.); KRASINSKA, Ewa—KANTOR, Ryszard 1981 566—578BÖDI Erzsébet 1979. 101—115. 24 NIEDERMÜLLER Péter 1981. 234. 25 BAKÓ Ferenc 1983. 112. 26 Az interetnikus kapcsolatokhoz általános vonatkozásban és más területekkel öszszefüggésben is lásd még: KOSA László—KRUPA András (szerk.) 1976.; EPERJESSY Ernő—KRUPA András (szerk.) 1981.; KRONER, Michael (red.) 1973. 49
