Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Veres László: Borsod megye etnikai arculatának változásai a 18. század első felében
be (Mályi, Nyék, Keresztúr, Bába, Muhi, Petri, Alsó Bába, Felső Zsolcza, Kürt, Parasztbikk, Tapolca, Felső Szalonta és Gelej). i!l A népesség ide-oda hullámzása, a lélekszám spontán kiegyenlítődése a 18. század első felében szinte állandóan nyomon követhető Borsod megyében. A Rákóczi-szabadságharc bukása után megindult és Borsod felé irányuló nagymérvű parasztáramlás lényegében az 1740-es évek végéig folyamatos volt.0 Mint a szomszédos Heves vármegyében, így Borsodban is ezt az időszakot a török hódoltság alól felszabadult területek benépesülésének első szakaszaként tarthatjuk számon.1 A Borsodot főként 1711 után érintő jobbágy vándorlás, vagy betelepülés a 17—19. század fordulójának népességmozgalmához hasonlóan spontán jellegű, azaz szökött jobbágy vándorlás volt. Bár kellő bizonyítékok még nem állnak rendelkezésünkre, de minden valószínűség szerint a 18. század eleji borsodi népességmozgalom másik fő sajátosságaként tarthatjuk számon azt, hogy szinte valamennyi megyei települést érintette valamilyen formában. A konkrét népességmozgalomra vonatkozó irodalmi és levéltári adatokból csak a legritkábban dérül ki az, hogy az új lakosok honnan települtek be és milyen nemzetiségűek voltak. Természetesnek kell elfogadnunk azt, hogy a különböző kimutatások, összeírások készítői számára a munkaerő és az adózó népesség számának megállapítása volt a lényeges. Ha néha-néha a betelepült lakosság nemzetiségére vonatkozó adatok bukkannak elő, akkor igen komoly forráskritikával kell ezeket tekintenünk függetlenül attól, hogy levéltári, vagy irodalmi adatok ezek. Így semmi bizonyíték nem támasztja alá BOROVSZKY Samu azon állítását, hogy az 1697-ben betelepült Viszló és Rakaca lakosai tisztán lengyelek voltak. Ujabb ismereteink szerint mindkét település ruszin lakosságú volt és a megye legkorábbi ruszin telepei közé számíthatók.-' Igen elgondolkodtató az az 1780-as évekből származó vármegyei jegyzőkönyvi bejegyzés, amely Cserépalja kapcsán megjegyzi azt, hogy a 18. század elején a falut lengyelekkel telepítették be (polonis inpopulatus). 1 ' 1 Eddigi ismereteink szerint a lengyelek megtelepedésének semmiféle bizonyítéka nem került elő. Valószínűbbnek tűnik, hogy itt is a ruszinokkal keverhették össze a lakosságot. Igen komoly félreértések tapasztalhatók BÉL Mátyás művéből, ahol a borsodi falvakat írja le. BÉL Mátyás Diósgyőr lakosai között svájciakat és „frankokat" említ.-'' Hasonló forráskritikával kezelhető adatok bukkannak fel az 1746-ból származó hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek (cannonica visitatiók) soraiban, mert néhány esetben minden valószínűség szerint keverték a szlovák és a ruszin lakosságot. Megítélésünk szerint azonban a megye 18. század eleji etnikai arculatának megrajzolásához mindmáig a cannonica visitatiók szolgáltatnak a legnagyobb segítséget. A Borsod vármegyét érintő nagy népmozgalom első szakaszának lezáródását követően készült cannonica visitatiók részletesen kitérnek az egyes települések lakóinak nemzetiségi viszonyaira. Az egyház számára azért lehetett lényeges a nemzetiségi viszonyok felmérése is, mert az újjászerveződő egyháznak érdekében állott hívői számát felmérni, a felekezeti viszonyokat pontosan megis19 BAZmLt. BOROVSZKY Samu hátrahagyott iratai. Borsod vármegye története 1711-től II. József koráig c. monográfia (Kézirat) Vö. Kgyi. XX. 749—753. 20 VERES László 1978—79. 62. 21 SOÓS Imre 1955. 8. 22 KÁRPÁTI László szíves közlése. BÉL Mátyás tévedését igazolja BOROVSZKY Samu kéziratos munkája is. 23 BÉL Mátyás: Descriptio Comitatus Borsodiensis. A Lukács család levéltárából OL. A. 24 BÉL Mátyás: Descriptio Comitatus Borsodiensis. A Lukács család levéltárából OL. 32
