Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága

4. Kétablakos pásztor ház. Rákóczi Múzeum F. 3825. Dévai J. felv. hez nem volt megfelelő gyakorlatuk. A helybeli ács csak kijelölt és mindjárt odaadta a munkát annak, akiről tudta, hogy azt jól el tudja végezni. Mindenki az ismereteinek megfelelő munkát kapott. Általában, ha kora reggel elkezdték a kb. 30 méter hosszú lakóház-kamra-istálló fedélszékét felrakni, akkor az estére el is készült. Majd jöhettek ismét a mesteremberek, akik régebben a zsúpozást, újabban a cserepezést végezték. Az ács keze alá csak férfiak dolgoztak. A sár elkészítése, különösen, ha azt lóval vágatták meg, a férfiak feladata, de lábbal taposni asszonyok is vállalkoztak. Az oldalfalak tapasztásához szükséges sarat többnyire lányok saroglyával hordták a megfelelő helyre, ahol minden asszonynak kb. egy-egy ölnyi falat adtak és azt kellett elvégeznie. Tapasztani sem mindenki egyformán tudott, ezért a tornác felőli részt a jobb és szebb munkát végzők kapták, éppen úgy, mint az utca felőli frontot, míg a ház végét, a másik udvar felől eső oldalát, sőt a belső részét a kezdők is elvégezhették. A padlásra a férfiak villával hányták fel a sarat. Ezt és a korábban vesszőfonatból készült kéményt jó vastagra tapasztották, hogy ezzel a tűztől minél jobban meg tudják védeni. Általában egy nap alatt az ácsmunka és a tapasztás elkészült, másnapra már kevesebben jöttek és csak kiegészítő munkákat végeztek és kialakították a kb. egy méter széles tornácnak nevezett padkát, amely az egész ház előtt végigfutott. A segítőknek általában délben adtak bőséges ebédet, reggel csak pálinkával várták őket, vacsorára pedig már otthon került sor. Egy ház felépítésekor elmegy egy egész borjú, vagy egy közepes hízó, míg mások a szükségnek meg271