Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: A zempléni vándoriparosok szlovák kapcsolatai

PETERCSÁK TIVADAR A zempléni vándoriparosok szlovák kapcsolatai Előadásomban három szlovák nemzetiségű község — a zempléni Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta — lakóinak az 1960-as évekig jellemző sajátos foglalkozása, a vándor ablakosság és drótosság párhuzamait kívánom bemutatni. A téma magyar és szlovák szakirodalma

1 alapján feltárhatók a zempléni vándoriparosok közép- és kelet-szlovákiai kapcsolatai, a mesterségben megmutatkozó hasonlóságok és különbségek. A vándoripar két tipikus ága az egykori Felső-Magyarország főleg szlovákok által lakott vármegyéiben alakult ki a XVIII. században. Trencsén (Trencin) vármegyében élt a legtöbb drótos, de nagy számban foglalkoztak drótozással Nyitra (Nitra), Sáros (Saris) és Szepes (Spis) megye falvaiban is. Az ablakosok Nyitra, Trencsén, Liptó (Liptov), Árva (Orava) és Gömör (Gemer) megyékből kerültek ki.

2 Ez a terület az Oszták—Magyar Monarchia legszegényebb vidékei közé tartozott. A kevés és terméketlen szántóföld nem biztosított elegendő megélhetési lehetőséget az itt élő lakosságnak,, ezért a férfiak szükségből vándoriparral kezdtek foglalkozni. Az ablakos vándoripar az egész Felső-Magyarországon üveggyárak közelében, az üveggyártással egyidőben alakult ki. A férfiak egy része az üveghutákban dolgozott, de többen az ott vásárolt üvegáruval kereskedtek. A táblaüveggel való házalás és az ablakozás már a XVIII. század második felében elterjedt.

3 A drótos vándoripar központja Trencsén vármegye legszegényebb területén, a Kiszuca (Kysuca) vidékén volt. A kiszucaiak Csehország és Szilézia vasgyáraiban megismerkedtek a dróttal, és tőlük más vidékek lakói is megtanulták a drótozást.

4 A mesterség elterjedésének kedvezett, hogy a háziasszonyoknak olcsóbb volt bedrótoztatni a törékeny cserép- és porcelánedényeket, mint újat vásárolni. A parasztság elszegényedésének hatására a XIX—

XX. század fordulóján megnőtt a vándoriparosok száma. 1900-ban 2226 drótost és 1543 ablakost számláltak össze Magyarországon.

5 Ä legdélibb vándoriparos falvak a Zempléni-hegységben települt Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta. Itt még az 1960-as évek végén is tanulmányozni lehe1 PECHÄNY Adolf 1898., PECHÁNY Adolf 1913., MATTER János 1899., SOMOGYI Manó 1905., BANNER Benedek 1948. 110—116., GUNDA Béla 1954. 76—87., PETERCSÁK Tivadar 1973. 527—548., PETERCSÁK Tivadar 1978. 54—57., PETERCSÁK Tivadar 1981. 436—451., A téma szlovák irodalmából L: BEDNARIK, Rudolf 1943. 222—230. KOMA, Ján 1961. 263—285., TÖTHOVÁ, Vlastimila 1968. 24— 36. GALLO, Ján 1968. 411—423., POLONEC, Andrej 1974. 77—89., FERKO, Vladimir 1978. 2 PETERCSÁK Tivadar 1981. 437. 3 Slovensko Lud. 1975. II. 815—816. 4 KOMA, Ján 1961. 269., POLONEC, Andrej 1974. 79—80. 5 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása 237