Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Fügedi Márta: Interetnikus kölcsönhatások Északkelet-Magyarország népművészetében
rint „... a felső megyékből kószálni szokott sáfrányosok és csipke hordozó Tótok a városba nem jöhetnek be." 20 Miskolc város 18. és 19. századi vásári rendtartásai különben mindig külön megemlítik a gyolcsosokat, csipkéseket, sáfrányosokat is, kijelölve helyüket az árusok sorában. Mindez e kereskedők ittlétét és jelentőségét is bizonyítja. 21 Egyes csipkekészítő központok jelentősége szinte a 20. századig megmaradt, így pl. a Felső-Sajó-völgyben a rejdovai (Sajóréde) csipke, amely szerves folytatása annak a régi gömöri csipkének, melyet ezen a tájon a 16. századtól kezdve készítettek. 22 Régebben inkább terítők, díszlepedők, oltárterítők díszítésére szolgált, később pedig elsősorban főkötőre használták, így formáját is ez szabta meg. E gömöri csipkéből feltehetőleg jelentős mennyiség került a kereskedelem révén magyar területre is, vidékünkön még napjainkig is gyűjthetők olyan díszlepedők, melyeket ilyen vert csipke szegélyez. Eredetére vonatkozóan általában csak annyit tudnak, hogy nem itt készült, tótoktól vették. A csipkéhez kapcsolódóan meg kell említenünk azokat a fehér lenvászon alapon fehér vagy olykor színes selyemfonállal hímzett, vagdalásos-szálhúzásos díszítésmóddal készült díszlepedőbetéteket is, amelyek szintén a felvidéki bányavárosok hímzőműhelyeiben készültek, nagy mennyiségben. E hímzések már a 18. századtól országszerte ismertek voltak, közvetítőikről gyakran „tót hímzésnek" is nevezték őket. Díszítményük néhány mintára korlátozódik, legelterjedtebb a kakasos, a kelyhes és a kígyós elnevezésű, leggyakrabban halottas lepedőnek is szolgáló díszlepedő betétjeként volt használatos. Területünkön különösen elterjedtek voltak e vagdalásos lepedőbetétek, szinte napjainkig fellelhetők. 23 A „tót gyolcsnak" és a „tót csipkének" a 18. századi erdélyi unitárius egyházak templomi textíliái sorában is jelentős szerepe volt, mint azt PALOTAY G. összefoglalásából ismerjük. 2 ' 1 Szintén nagy hagyományú ruházati alapanyag előállító tevékenység a felvidéki posztókészítés. A 17. századtól keresett cikk volt a losonci, privigyei, hradistyai, zólyomi, rozsnyói posztó. A kereskedők nemcsak az Osztrák—Magyar Monarchia területét járták be, de távolabbi országokba is eljutottak árujukkal. A. POLONEC tanulságosan dolgozta fel a myjavai posztókészítés hagyományait és elterjedését. 1 ' E szűrposztók területünkön való elterjedését bizonyítja az is, hogy a miskolci szűrszabóknak már az 1706-os limitációja is külön említi a körmöci, privigyei, rosznyói, rimaszombati szűröket. 2 " 1811-ben pedig megtiltják a miskolci szűrszabóknak, hogy felföldi munkát felvásároljanak és árusítsanak. 2 ' A gyapjúfeldolgozásra épülő mesterség — a gubakészítés is. Klenóczon, Nustyán, Rozsnyón, Rimaszombatban a múlt század közepén még több száz gu20 A miskolci Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációjában 69.5.65. ltsz. alatt MARJALAKI KISS Lajos által a Megyei Levéltárból kigyűjtött adatok között. 21 VIGA Gyula 1981. 212, 217. 22 Vö.: MARKOVÁ, Erna 1981. 157—186. 23 Vö.: MALONYAI Dezső 1922. 24 Vö.: PALOTAY Gertrúd 1947. 25 Vö.: POLONEC, Andrej 1978. 11—43. 26 FÜGEDI Márta 1978. 133. 27 FÜGEDI Márta 1978. 135. 234
