Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Fügedi Márta: Interetnikus kölcsönhatások Északkelet-Magyarország népművészetében

vidékek termékeinek, kultúrjavainak terjesztésében ma már eléggé feltárt, és a textiláruk területén is jelentős volt. Területünkön a miskolci és hegyaljai görögök ilyen irányú tevékenységéről tanulmányok sora tudósít.

11 Az Árva megyei gyolcsosok (platnyárok) közül a századforduló idején többen is letelepedtek Miskolcon és megyénk különböző területein. A gyolcsosok szervezett kereskedelmi hálózatát, egy Miskolcon letelepedett gyolcsos szakmai és családi kapcsolatait dolgozta fel nagyon tanulságosan F. KAIL Katalin.

12 Tanulmányából részletes képet kapunk a gyolcsosok által árult termékek köréből is. Kezdetben a takácsok készítette vászonárukat, majd később gyári fehér vászonárukat vittek a vásárokra. Az ún. fehér vászonáruba tartozott a kanavász, damaszt, rumburger vászon, lepedővászon, molinó, zefír, a nyomott, festett áruk csoportjába a karton, szatén, voál, fiókon és a kékfestő, a téli árukhoz pedig a flanell, barhent, tenisz, bársony. A gyolcs mellett a déli vidékeken jelentős volt a kendertermesztés is. HUNFALVY J. szerint a „kender az alsóbb vidékeken szükségleten felül termesztetik s kereskedésbe is hozatik. A rimaszécsi vásárokon pl. kendervászonból évente 40—50 000 rőf adatik el, s ezt leginkább szegedi s más alvidéki kereskedők vásárolják fel."

13 A rimaszombati vásárok évi forgalma a múlt század második felében 150 000 rőf vászon és 120 q kender volt.

14 A felvidéki vászonkereskedelemhez kapcsolódik kiegészítő tevékenységként a vászonfehérítés, amely elsősorban Gömörben volt jelentős. „Egy kereseti cikket nyújt megyénkben a vászonfehérítés is, mely több vidéken, így Rozsnyón és a Ratkó völgyén régóta űzetik, hova Debrecenből és a Tisza vidékéről évente több ezer vég vászon jön fel kifehérítés végett, s a vele foglalkozóknak jó keresetet nyújt."

15 FÉNYES Elek adatai szerint a múlt század közepén „Rozsnyón 23 gyolcsfej éri tő van, kik 24—30 000 darab gyolcsot fejérítenek évenkint."

16 A gyolcsosok mellett említésre érdemes az ún. csipkárok tevékenysége. Ennek nagyságrendje természetesen nem mérhető a gyolcsosokhoz, de jelentősége nem elhanyagolható, mivel magyar területen a csipkeverés nem vált általánosan elterjedtté, az ilyenfajta igények kielégítésében így a külföldi áru és a vándorkereskedők szerepe vált fontossá. A leírások elsősorban a Zólyom megyei csipkéseket emlegetik.

17 1885-ben a Fővárosi Lapokban megjelent Vándorló tótok c. néprajzi tárca így ír róluk: „A zólyomi csipkés tótok saját háti vagy lóra kötött ládájokban a radványi és besztercebányai művesek késeit, bicskáit, fésűit s a bányásznők egyszerű csipkéit hordták szét."

18 Csipkeveréssel mindenekelőtt a felvidéki bányászvárosok német asszonyai foglalkoztak, s több évszázadra viszszanyúló hagyományaikat bizonyítja, hogy pl. Körmöcbánya környékén már a 17. században is virágzott a csipkeverő „népipar".

19 18. századi, 1739-ből származó adatot találtunk Miskolc város jegyzőkönyvében is, amikor is a város tanácsa a pestisjárvány behurcolása elleni védekezésül rendeletet hoz, mely szeli Vö.: DOBROSSY István 1975. 21—31., FÜGEDI Márta 1979. 129—139. 12 F. KAIL Katalin 1982. 440. 13 HUNFALVY János 1867. 205. 14 HUNFALVY János 1867. 315. 15 HUNFALVY János 1867. 313. 16 FÉNYES Elek 1843. 254. 17 Vö.: GUNDA Béla 1954. 86. 18 Vándorló tótok .. . 1886. 2447. 19 MALONYAI Dezső 1922. 108. 233