Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Méry Margit: Magyar–szlovák kapcsolatok a népviseletben Abaúj északi területén

nyának már nem kabát, hanem szoknya volt a neve. Mindkét fajta szoknyájuk féllábszárig ért. Az újabb szabású mellény (lajbik) kasmír vagy selyem anyagból készült, kisebb fülekkel, mint a régebbi. Télen bruslaknak nevezett ujjatlan báránybőr mellényt viseltek, melyet elöl színes fonallal hímeztek ki. A kötényeknek is több fajtája volt ismeretes. A legrégibb festőanyagból készült, a széleit körül nyomott minták díszítették. Az egy szél pamutos vászonból készült surcot csaknem az egész felületén szövött vagy varrott geometrikus és növényimotívumokkal gazdagon díszítették, és széles vert csipkével szegték körül. Mindkét fajta kötény mellett fekete-fehér csíkos, gyapjúból házilag szövött kötényt is viseltek, amelynek volnyanka volt a neve. A női viseletekhez tartozott a ványolt piros posztóból, középen fekete csíkkal díszített, mintegy 10 cm széles öv. Helyette színes szövött gyapjúövet is köthettek a derekukra, amelyből hátul a szoknya hosszáig a két vége le is lógott. A felsőtesti női ölözethez tartozott az ujjas fehér báránybőr bunda fekete bőrrel szegve, színes gyapjúfonallal kihímezve. A derékig érő bunda zsinórdíszítését harasznák. nevezték. Gyakoribb volt télen és esős időben a négyzet alakú vászonabrosz viselése, amely viselőjét az eső és a hideg ellen egyaránt védte. Ugyancsak régi télikabátjuk a vásárolt fehér posztóból varrott, hunyka vagy karsetlik néven ismert, házivászonnal alábélelt kabát, amelyet zöld, piros vagy kék posztóval szegtek be, elöl és hátul színes gyapjúfonállal gazdagon kihímezték. Ez a ruhadarab századunk 20-as éveiben ment ki a divatból. Az ilyen öltözetet együttesen hacarkának nevezték. A lányok a hajukat középen elválasztották, hátul egy ágba, varkocsba fonták. Idősebb adatközlők emlékeznek a lányok és menyasszonyok páríaviselésére, amelyet századunk elején váltott fel a koszorú. Az asszonyok régi hajviselete az ún. chomot, chomoti, homle, amely nem más, mint egy ovális alakú drótváz a fejforma kialakítására. Erre kerül a két részből álló főkötő. Hátsó része házivászonból készült, gazdagon volt hímzett. A homloknál színes szalagokkal díszítették. A főkötő fölött mindig kendőt viseltek. A régebbi, a hosszúkás házivászonból készültet podvicskának nevezték. Gyakori volt még a kékfestő, chusztka néven ismert fejkendő. Mind a nők alsó- és felsőruházatában, mind a hajviseletben a századunk harmincas éveitől kezdődően változás állt be. Fokozatosan elmarad a hacarka, s helyette a magyarka jött divatba. A déli szomszédok viseletét követve a magyarka következtében az öltözethez csak gyárilag előállított anyagot használtak. Elmaradt az ingváll is, amelyet már blúzok helyettesítettek. Zsinórral díszítettek. Télen a testhez szabott bélelt jopka veszi át a hunyka szerepét. A háziszövött kötények helyett selyem, karton anyagból szabott, fodorral díszített kötényeket viseltek. Elmaradt a mellény és a gyajúöv. A szoknyák féllábszárig értek, de alá mindig több alsószoknyát öltöttek. Az újfajta viselettel egyidőben divatba jött az asszonyok újabb fésülködési módja is, kontya megnevezéssel. A hátrafésült hajat két ágba veszik, vagy befonják, vagy csak megcsavarják és a fémfésű köré csavarják. Erre a konytra a hátrakötő kendő, a kontyoska került. A férfiak inge a század elején házivászonból készült, bő ráncos ujakkal, amelyet széles, hímzett kézelőbe fogtak össze. Keskeny gallérja, az eleje, vállfoltja is piros, kék, fekete fonállal gazdagon ki volt hímezve. Pántlikával csukódott, neve kosula. Ehhez vászongatya, gacse tartozott. Az alkalomnak megfelelően készítették pamutból vagy kendervászonból. A régebbi szűkebb szárú 228