Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Sigmundova Marta: A parasztasszony státusza, mint etnodifferenciális tényező

A női tevékenység további szféráját egy közös elnevezésben foglalhatnánk össze — munka a kapával. A krumpli ültetése, kapálása, kiszedése, a répa, kukorica sorozása, a szőlő kapálása, ez mind a nők kiváltsága volt (ami nem jelenti azt, hogy alkalomszerűen nem végezték a férfiak is). Kimondottan női tevékenység volt a ház melletti kiskertek művelése, „ott férfi nem dolgozna, ő csak ott, ahol húzhatja a kapát". Az elöl helyet foglaló virágoskerteket, melyek reprezentatív és esztétikai szempontból voltak fontosak, a leány vagy a meny gondozta. A zöldséges veteményeket a gazdasszony, ill. az a nő ápolta, aki főzött. Különféle zöldségeket termesztettek itt, amire a konyhában volt szükség vagy az apró állatok számára kellett takarmánynak. A háziállatok körüli munka szintén a női tevékenységek része volt. A nők (a gazdasszony, a meny) feladata volt a tehenek fejese. A tisztogatás, almozás fizikailag nehezebb volt, ahogyan az etetés is. A nő ugyan nem volt kirekesztve ezekből a munkákból, de a férfi gyakrabban végezte ezeket, A nő a lovakat is ritkán etette, itatta. Kimondottan női tevékenység volt a sertéshizlalás és a szárnyasok tartása. Ha a fő munkaszervező a gazdasszony is volt (hizlalás, vágás, gazdálkodás a tojásokkal), a mindennapi munkát (etetés, legeltetés) a lányok is elvégezhették. A hagyományos földművelő gazdálkodással összefüggő tevékenységek felsorolásánál nem feledkezhetünk meg a szállítás különböző formáiról, melyeket a közlekedéstől eltérően, szinte kizárólag a nők biztosítottak. Tulajdonképpen az összes lehető szállítóeszközt használták.

3 A közlekedésnél csak segédmunkát végeztek, ahogyan az a fizikai erő követelményéből adódott, pl. befogás, a fogat vezetése. Ez szintén nem jelenti viszont azt, hogy szükség esetén a nők ezt a munkát nem tudták volna elvégezni. A háztartási munka a gazdaságban végzett munkákkal szemben kizárólag a nők kiváltsága volt. A kibővített családban a főzés a gazdasszony feladata volt. Nála volt a Kamra kulcsa, ő gazdálkodott az élelmiszerekkel, ő döntött arról, mit fog főzni. A meny vagy a leány segíthetett a gazdasszonynak, a leány főleg azért, hogy beletanuljon ebbe a munkába. Az anyjánál megtanulta az alapokat, mivel férjhezmenetele után az anyósa háztartásában érvényes szokásokhoz kellett alkalmazkodnia. A nő aránylag későn lett gazdasszony, néha férjhezmenetele után 15—20 évvel is, volt tehát elég ideje beletanulni és vezetni a háztartást. Más volt a helyzet kenyérsütésnél. A legfelelősségteljesebb munkákat (kovász készítése, a kemence befűtése, a tulajdonképpeni sütés és a kenyér kivétele) a gazdasszony végezte. A leány, hogy betanuljon, a meny, hogy megmutassa, mit tud, segítettek a tészta előkészítésénél és kidolgozásánál is. És mert fizikailag nehéz munkáról volt szó, az öregedő gazdasszony fokozatosan átengedte ezt az utódjának. A kalácsot, később pedig a süteményt a fiatalabb nők sütötték, mert ez nem követelt annyi rutint, mint inkább türelmet, ötletességet, az apróbb díszítések iránti érzéket, stb. Különálló kérdés az evés és az ülés rendje az asztalnál. A vizsgált területeken már a század elején sem volt szokásban, hogy a nők álljanak. Még ha kibővített családban is éltek, ezek kis lélekszámú családok voltak, úgyhogy mindenkinek volt helye az asztalnál. Az ételt a gazdasszony adta fel az asztalra és ő osztotta el. Elvetve ő nem ült evés közben az asztalhoz, hanem oldalt egy kis székre. A vizsgált időszakban a közös tálból evés már egyik területen sem létezett. Az étkezés kultúráját jelentősen emelte az intézmények, a női egyletek 3 PARIKOVÁ, Magdaléna 1982. 5. 217