Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Cs. Schwalm Edit: Népi táplálkozási adatok a szlovák–magyar interetnikus hatásokhoz

Már említettük, hogy az ünnepek szinte konzerválták a hagyományos ételeket. Ez különösen érvényes a böjtös ételekre. Az erjesztett korpaléből készült savanyú böjti leves, a kiszí vagy cibere egyaránt ismert a palócoknál, és a nyelvhatáron levő szlovák falvakban.

16 Betétként különböző kásákat főztek bele. A savanyú káposzta levéből készült leves szintén elterjedt mind a magyar, mind a szlovák etnikumnál. A gombás káposztáié, mint karácsonyböjti étel általános a palócoknál, és ismerték szlovákok lakta területeken is.

17 Rudnán (Rudná), és Kőrösön (Kruzna) a gomba elmaradhatatlan ízesítője volt mindenfajta levesnek.

18 A különböző gombák felhasználását, s a népi ételek közötti gyakori előfordulását, mind Észak-Magyarországon, mind a szlovák területeken, a természeti környezet hasonlóságával magyarázhatjuk. A farsangi ételek között szerepel a zsírban kisütött, kelesztett tészta (fánk), a palócoknál pampuska, a Garam mentén pompös és siska (Muzsla — Muzla) néven is ismert. Ez utóbbit valószínű a szlovákból vették át (sysky-fánk). A mátyusföldi magyaroknál van „lelkes siska" és „lelketlen siska"; vagyis lekvárral töltött és anélküli.

19 A gyermekágyas asszonynak, amíg nem erősödik, a rokonok hordanak ételt. Az ételhordás időszakát poszriknak, proszliknak, pocetának nevezik. Ez a szokás ismert a palócoknál, és a határos szlovák területeken, valamint a Magyarországra települt szlovákok körében is (Nógrád, Zemplén, Békés megye).

20 A gyermekágyas asszonynak hordott ételek körében mindkét etnikumnál szerepel a „herőce", „heronku" (csöröge), a rétes és a pampuska. Borsod megye néhány falujában a tejbekása is a gyermekágyasnak hordott ételek között van. (PKF) Pl: Arnót, Szirmabesenyő. Mátraszentimrén a keresztelői vacsora egyik fogása a tejbekása. (S. gy. 1972.) Rudolf Zatkó is említi a keresztelői vacsorán.

21 A bükki falvakban (Felsőtárkány, Mikófalva, Szilvásvárad) az aszalt gyümölcsöt, ami még a karácsonyi asztalon is szerepel, susinkának hívják. A szó a magyarban szlovák eredetű (susinka = szárított gyümölcs). A szlováksággal érintkező nyelvjárások, valamint vándorló szlovák kereskedők révén került a magyarba. (A bükki falvak esetében is ez utóbbiról lehet szó.) Érdekes, hogy a szlovákkal szomszédos mátyusföldi magyarság a susinkát nem ismeri. Az oda járó szlovák szekeresek is a magyar megnevezést vették át. (PL: ászált szilva stb.)

22 E néhány adat is bizonyítja, hogy a népi táplálkozáskutatás során érdemes figyelni a szomszéd népeknél is meglevő jelenségeket. Az interetnikus kapcsolatok kutatása még sok érdekes adatot, összefüggést hozhat felszínre. IRODALOM DÖMÖTÖR Sándor 1960 Dunántúli és alföldi édeslepények. Ethnographia LXXI. 45—58. CS. SCHWALM Edit 1981 A palóc lakodalmi kalácsok. Ethnographia XCII. 350—373. HOLUBY, Jozef Ludovít 1958 Národopisné práce. Bratislava 16 MARKUS, Michal 1976. 191. 17 MANGA János 1948. 98. 18 MARKUS, Michal 1976. 210. 19 NÉMETH Zoltán 1981. 167. Siska, pampúch: fánk a mai szlovák nyelvben. 20 ZATKO, Rudolf 1971. 488. 21 ZATKO, Rudolf 1971. 488. 22 NÉMETH Zoltán 1981. 174., Susinka: aszalt gyümölcs a mai szlovák nyelvben. 2Í3