Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében

BALASSA Iván a Földművelés a Hegyközben című művében DEME Dezsőhöz hasonlóan részben szlovák helységként említi Hollóházát, Filkeházát, s vegyes lakosúnak tekinti Széphalmot és Mikóházát.

12 GUNDA Béla a 70-es évek közepén Zemplénben szlovák településként Háromhutát, Nagyhutát, Kishutát, Vágáshutát tünteti fel, jelentős szlovák elemet talál Füzéren, Hollóházán és Alsóregmecen is; Rudabányácskát és Komlóskát ukrán nyelvi sajátosságot felmutató településnek tartja.

13 Számbavétele Hollóháza kivételével szinte megegyezik az 1980-as népszámlálás adataival. ; E rövid áttekintés azt mutatja, hogy az 1980-as tanácsi becslés, ill. népszámlálás a nemzetiség vállalása, az anyanyelv érintkezési eszközként való használata tekintetében — figyelembe véve az elmúlt évtizedekben bekövetkezett munkavállalói migrációt és az urbanizációs folyamat hatását — reális adatokat közöl a szlovákok településeiről. A kutatómunka során természetesen más helységekben is találkozhatunk a szlovák népi kultúra maradék nyelvi megnyilvánulásaival, hiszen a nyelvváltás, a nem anyanyelven való mindennapi érintkezés ellenére az idősebb korosztály egyes tagjai máig megőrizhetnek gyerekkorukban hallott, megjegyzett tradicionális elemeket. Más jelenségek is bizonyítják, hogy a „kulturális hasonulás"

1

'' lassúbb is lehet a nyelvi váltás folyamatánál. Napjainkban a néprajzi kutatás szempontjából a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovák jellegű települések körülhatárolásához — a településtörténeti, migrációs adatokra támaszkodva — a 20. század 40—50-es éveiben kialakult állapotot ajánlatos alapul venni, összefoglalásunk alapjának mi is ezt tekintettük, figyelmünket azonban elsősorban a mai szlováklakta helységekre összpontosítottuk. 15 Voltaképpen csekély eltéréssel a századközepi adatokra támaszkodtak Ján SIRACKY (1966., 1980.) és MANGA János (1973., 1975.) idekapcsolódó hivatkozásai is.

lc Rudolf BEDNARIK a 70-es évek közepén a megyében folyó szlovák néprajzi kutatás kiindulópontjának az 1773-as Lexikon locorum és az 1880-as népszámlálás adatait ajánlja, melynek nyomán 32 községet sorol fel, bár megjegyzi, hogy többségükben a szlovák elem alig pár tucatnyira tehető, ezért 17 helységre szűkíti le a szlovák lakossággal rendelkező települések számát. Ezek azonban nem lépik túl a STOLC, SIRÄCKY és MANGA által közölt helységek körét.

1

' 12 BALASSA Iván 1964. 7. 13 GUNDA Béla 1976. 33. GUNDA Béla 1980. 242. 14 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. 358. 15 Kivételt csak abban az esetben teszünk, ha fontos néprajzi adatra hivatkozhatunk. Pl.: GUNDA Béla a népi építkezés néhány elnevezését közli Derenkről, ill. Rákóról. (GUNDA Béla 1934. 1. 12.) Derenk lengyel település volt, megszűnt, Rákot a 40-es években a szlovák kutatók sem tekintik szlovák helységnek. 16 SIRÁCKY, Ján 1966. 126—127. SIRÁCKY, Ján 1980. 47—48. MANGA János 1973. 245. MANGA János 1974. 44. SIRÁCKY, Ján az alábbiakat sorolja szlováklakta helységek közé: Alsóregmec, Füzér, Füzérkomlós, Forró, Kéked, Kishuta, Nagyhuta — Óhuta (Sic! A

z utóbbi nyilván Háromhutának felel meg). Vágáshuta, Komlóska, Rudabányácska, Bükkszentlászló, Bükkszentkereszt, Répáshuta, Ómassa, Hollóháza (SIRÁCKY, Ján 1980. 47—48.) BALASSA Iván felmérése szerint Füzérkomlóst a betelepülés „nem érintette annyira, hogy ... magyar jellegén változtatott volna". (BALASSA Iván 1964. 23.) 17 BEDNARIK, Rudolf 1975. 185. 187