Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dobrossy István: a 17–19. századi újgörög diaszpórák néprajzi jelentősége Északkelet-Magyarországon

kító, vagy meghatározó szerepet kapott. (Ennek jelentőségét fokozza az említett négy település görög üzletházainak nagy száma. Miskolcon pl. több, mint 200 objektum volt görög kereskedők tulajdonában. Volt közöttük kávéház, korcsma, mészárszék, fogadó, de bőrkereskedés is. Többségük viszont textil- és ruhaféleségek eladásával is foglalkozó, ún. vegyes kereskedés volt.) A bőr- és borkereskedők közül kiemelkedett Levandovszky Ferenc üzlete és vállalkozása. Amikor 1819-ben Miskolcon elkészült vagyonának teljes számbavétele, annak összegét több, mint 50 000 forintban határozták meg. 320 kötésben 38 féle bőrt vettek számba, s közöttük éppúgy szerepelt boszniai, mint törökországi, vagy németországi bőrféleség. Csak magánfogyasztásra hátrahagyott borból 100 hordót írtak össze. (Viszonyítási alapul szolgálhat, hogy egy miskolci hordó aszúbor ára 45 forint, egy felszerszámozott jó ló ára 160 forint, egy köböl tiszta búza ára 4 forint, s a legdrágább, fekete kordoványból készített csizma ára ugyancsak 4 forint volt.) Levandovszky olyan görög kereskedőkkel állt kapcsolatban, akik Európa különböző részeiről szállították neki a bőrféleségeket. Tőle a helyi és környékbeli céhes mesterek vásároltak, akiknek a neve a céhes iratokban, de a görög számadáskönyvekben is fellelhető volt. (Készítményeik további sorsáról a végrendeletek és vagyonösszeírások tanúskodnak.)

49 Témánkkal kapcsolatban hasonlóan figyelemreméltó az egri Nikola Ádám tevékenysége. 1787-ben üzletét felszámolták, boltbeli javait pedig összeírták. A többszáz féle árukínálatból csak a viseleti alapanyagok és viselet-darabok száma megközelítette a százat. Közöttük elképesztő mennyiségben és többféle minőségben találtunk kartont, gyolcsot, bagaziát, vásznat, diktat, bárkányt, barhent anyagot, közel 1000 darab fejre való kendőt, tafotát, hétféle bíbor-anyagot, 6 féle fátyolt, 15 féle posztót (közöttük angliait, páduait, biliczit, nagyszombatit, bécsit és egyebeket többféle színben), 6 féle bársonyt, 10 féle csipkét, 5 féle paszományt, 50 pár különféle kesztyűt, paplanokat, 100 darab kalapot, 200 darab nyakkendőt, nagymennyiségű pruszlikot, sapkát és süveget, ingeket, nadrágokat, szoknyákat, kabátokat, gombokat és kapcsokat, nyuszt, róka és egyéb nemes bőröket, szabó és szűcsnek való portékákat. (Ezek teljes számbavétele, elemzése és értékelése külön tanulmány témáját képezi.) Nikola — csak részleteiben felsorolt — árukészlete több volt, mint 20 000 forint. (Az arányokat jól érzékelteti, hogy 100 hordó egri borának értéke ÍÖ00 forint alatt volt.) Több, mint 500 adósát vették számba, s így „activ adóssága" duplája (azaz 40 000 forint) volt az árukészletének. Figyelemreméltó az, hogy számadáskönyveiben — hitelezőkönyveiben — külön feljegyezte azoknak az adatait, akik rácok, zsidók és görögök voltak. Üzleti kapcsolatait jól érzékelteti, hogy hitelezői (azaz adósai) 94 magyar településen laktak, az ő kapcsolatai (árubeszerzései) viszont meghaladtak 50 európai települést. A miskolci Margaréth Pálnak szintén vegyes kereskedése volt, s az egyik legkiemelkedőbb miskolci kereskedő és hitelező, Pataki György borkereskedelemmel foglalkozott. Számadáskönyveik és vagyonösszeírásaik a görög kereskedők tevékenységének reális értékeléséhez újabb adatokat szolgáltatnak majd. (Az észak- és kelet-magyarországi kompániák tagjainak közel 100 számadáskönyve ismeretes, ezek feldolgozása új adatokkal fogja eddigi ismereteinket bővíteni, s a görög kereskedőkről alkotott képünket minden bizonnyal árnyaltabbá teszi.) A többféle nemzetiségű (de a köztudatban görög kereskedő fogalom alatt is49 FÜGEDI Márta 1979. 129—140. 167