Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Udvari István: Adalékok a XVIII. századi kárpátukrán hivatalos írásbeliséghez. XVIII. századi cirillbetűs kéziratok Szabolcsban

1797-től tárgyaltak konkrétan a két parókia egyesítéséről, egyik érvül az hangzott el, hogy mindkét eklézsia hívei magyarul beszélnek. 40 Érkenéz: 1780. a prédikáció nyelve r. u; a magyarul tudó román és ukrán la­kosság messzemenően előnyben részesíti a román nyelvet. Nyírábrány: 1797-ben még Érkenéz filiájaként szerepel, önállósulását követően Érmihályfalva, Budai Ábrány lettek filiájai. Kállósemjén: 1778-ban 80 szlovák telepest kapott Árva megyéből. Nyírbéltek: 1780. a községben az ukrán nyelv a domináns. Hajdúdorog: az 1770. előtt felmerült parókiaegyesítést Kopcsay János 1782-es „reflexiói" 4 ' szerint szükségessé teszik „a hely, a communitas, a ritus egy­sége, nem különben a nyelv identitása, mert ugyanis mindkét dorogi egy­házközségben egyedül a magyar nyelv divatozik, e nyelv használatos a köznyelvben a lakosok között, a prédikálásban, e nyelven történik a gyón­tatás, a haldoklók ellátása; a rutén és román nyelvek használata csak a li­turgia végzésében érvényesül... a parochusnak két káplánja kell legyen, egy orosz és román, akik vasárnaponként felváltva miséznek . .." Vö ! 48 Hajdúböszörmény: 1795. Bacsinszky András által kiadott 5 kötetes ószláv bib­lia előfizetésének szervezésekor jelzik: az eklézsia magyar nyelvű bibliára tartana igényt. A XVIII. század végéig még több filiája létesült: Püspök­ladány, Debrecen, Báránd, Zelemér, Tiszacsege, Hajdúszovát, Karcag. Nyírlugos: adatai 1782. után nem követhetők nyomon. Penészlek: 1780. a magyarul is beszélő hívek, az ukránban jobban járatosak; adatai 1782 után nem követhetők nyomon. A XIX. század eleji összeírások minden községben jeleznek kisebb számú ukrán, illetve román nyelvű lakosságot. 49 Rövidítések: u. = ukrán; m. = magyar; r. = román; szl. = szlovák; n. = német; g. k. görög katolikus; r. k. = római katolikus; ak. = akatolikus. Az ukrán hivatalos írásbeliség HPL-ban található emlékei nyelvészeti szem­pontú elemzése megkezdése előtt a tágabb nyelvi, népesség- és művelődéstörté­neti hátteret igyekeztem árnyaltan megrajzolni, idevonatkozóan további spe­ciális vizsgálódást kívánok tenni a parochiális iskolai oktatás kérdéskörében, itt elsősorban a tanítás nyelvére, a tanítók műveltségére, nyelvtudására fi­gyelve. IRODALOM BÉL Mátyás—SCHEMBERGER Ferenc 1979 Szabolcs megye a XVIII. században. Latinból fordította: Balogh István in. Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II. szerk. Gyarmathy Zsigmond Nyíregyháza BONDAR, Andrij—CSUMA, Andrij 1967 Ukrajinszka skola na Zakarpattji ta Szhidnij Szlovaccsini cs. I. Prjasiv 46 PÁLL István 1981. 672. 47 HPL Fasc. 6. N. 24; Fasc. 7. N. 29. 48 DÁVID Zoltán 1970. 77. 49 FRISNYÁK Sándor 1980. 56. A népességeltartó képességükhöz viszonyítva túl­népesedett Zemplénből, Abaújból, Borsodból a migráció, többek között, a jobb népességeltartó feltételekkel bíró Szabolcsba irányult, ahol a népsűrűség háborús pusztítások, járványok következtében a XVIII. század folyamán egyébként is vé­gig alacsonyabb volt, mint a környéken fekvő ún. „népességkibocsátó" megyék­ben. 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom