Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Bakó Ferenc: Párhuzamok és eltérések az Eger környéki magyarság és nemzetiségek településében, építkezésében
kamra alatt borospince is húzódik. A soros udvar minden lakásához tartozó, ilyen fészer-kamra együttesek egymáshoz építve sorakoznak az udvaron éppúgy, mint a velük szemben húzódó lakások. Hasonló rendeltetésű, de más formájú építményeket figyelhettem meg Aldebrőn és Nagytályán is, de itt más elhelyezésben: a „kamra" hosszanti oldalával fordul az utca felé, s ezáltal az utcakép az alföldi magyar falvakéhoz válik hasonlóvá. Kerecsenden ennek a főként gabona tárolására használt kamrának egy részét faráccsal rekesztették el (neve: ,,rej") és itt tárolták a tartósított sertéshúst, kolbászt stb. Aldebrőn a falu termésszerkezetének megfelelően kevés volt a szemes termény, ezért a kamrában ennek számára választottak le magyar szokás szerint is egy deszka falazatú „hambár"-t. A lakóházzal szemben emelt, és emellett tárolás célját szolgáló építmény, az oldalház nemcsak ezen a tájon, hanem többfelé is használatos. A kutatás általában nem terjedt ki erre az épülettípusra, talán azért, mert funkciója öszszekeveredett a nyári konyhával, amit jellegzetes XX. századi, tehát viszonylag új fejleménynek tartunk. Az oldalház azonban jóval régibb ennél, mert 1748-ban Átányon nemesi fuduson „ódal kamrácská"-ról, 1816-ban pedig a makiári lelkész udvarán „kis ház"-ról olvashatunk, tehát a magyar építési gyakorlatban is adottak voltak a belső fejlődés feltételei. így nehéz eldönteni, hogy az oldalház a felsőbb társadalmi rétegektől vertikálisan, avagy a német telepesektől horizontálisan terjedt-e el, de ez uóbbi látszik valószínűnek. Az oldalház az egymenetes lakóház fejlődésében kiegészítő szerepet kapott, mert itt helyezhették el a család egyes elaggott, esetleg már munkaképtelen tagjait, szinte elkülönítve a fiatal, életerős generációktól. Ebből következően az oldalház bázis szerepe idegen a 2—3 nemzedéket egy szervezeti keretben egyesítő és együtt lakó nagycsalád fogalmától. A német telepesek társadalmában ez a családforma nem volt gyakori, ami viszont elmondható a környék magyar falvairól. Az oldalház és a családforma tehát összefügg egymással, s ezért terjedt el modern változata, a nyári konyha a családszervezet átalakulásával, amit egy másik fejlődési vonal kísér, a lakóház mindennapi használatú konyhájának megszüntetése, ill. kihelyezése. Amíg az oldalház területünkön német etnikai műveltségi elemnek tűnik, addig a nyári konyha már minden népi csoportra nézve általános. összegezés A népi építkezés mintegy két és fél évszázadának folyamatában a táj három etnikuma különbözőképpen vett részt. A szlovák és német telepeseket fogadó magyarság az első időktől kezdve befolyásolta az idegen népi kultúrákat, bár nem tudatosan, hanem pusztán a környezethez már korábban alkalmazkodott életmódjával, építő technikájával. A következetes ráhatást elősegítette a nagyobb táj, a megye etnikai összetétele, melyben mindig a magyarság dominált és amely végül is asszimilálta a nemzetiségeket. Századunk tervszerű néprajzi kutatásai az egykori nemzetiségek településein már a paraszti lakóház anyagát, formáját és szerkezetét illetően a magyarságétól alig eltérő jelenségeket figyelhettek meg. A szlovák házak homlokzatait díszítő fűrészelt deszkaoromzatok és a német falvak vakolatdíszítéses vértelkei belesimulnak az őket körülvevő magyar falvak anyaghasználatának és díszítésmódjának szokásaiba. A tetőszerkezet, a tetőforma, az alaprajzi elrendezés fő vonalakban ugyanezt a képet mutatja, csupán a kisebb részletekben jelent117
