Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Párhuzamok és eltérések az Eger környéki magyarság és nemzetiségek településében, építkezésében

8. Lakóház 3 lakással. Kompolt, Fő u. 64. sz. 1: szoba, 2: konyha, 3: kamra 9. Gazdasági épület. Kompolt. Fő u. 64. sz. 1: lakókamra, 2: fészer, 3: borospince rendák végeit Markazon pirosra festették, a vakolt véghomlokzat díszítő tagozatait pedig Kisnánán kékre, aminek a környékről ismerjük magyar párhuzamait. A homlokzatot díszítő kő ablakkeretek is korán megjelennek a szlovák házakon: Kisnánán 1842-ben, Domoszlón 1868-ban. A századforduló divatját, a közeli siroki kőfaragók díszes kapuoszlopait a szlovák falvak is átveszik (Kisnána, 1907). A szoba-konyha-kamra alaprajzi elrendezés nem különbözik a magyar falvakétól, csupán a megnevezés változik: „hizsa" (hiza) — „kuhinya" (kuchin'a) — „kamra" (szl.: „komora") Kisnánán; „prenya hizsa" (pren'a hiza) — „pitar" — „mala hizsa" (mala hiza) Markazon; „velki hizsa" (velky hiza) — „kuhinya" (kuchin'a) — „komora" Domoszlón, A múlt századi épületekben a harmadik helyiség nem lakószoba, hanem éléskamra volt, aminek raktározó jellegét az is kifejezi, hogy több helyen csak sövényfallal készült, de ugyanakkor a ház többi része kőből volt. A hagyományos tüzelőberendezés az északról hozott típus, a kürtös kemence volt, de ennek már emlékét is csak Markazon és Szajlán lehetett felismerni. Markazon a kürtődugó „lamar" (szlovák) nevére is emlékeztek. Ez a kemencetípus tehát a múlt század végén átadta helyét a pitvarból fűlő búboskemence113