Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Párhuzamok és eltérések az Eger környéki magyarság és nemzetiségek településében, építkezésében

2. Kompolt térképe 1784-ben a német faluval tozó, homogén közösség alakulhatott ki, amely anyanyelvéhez is legtovább ragaszkodott. A tájunkra települt németek származáshelye igen különböző, bár létszámuk, mint említettem, nem volt nagy. Elsőnek a Rajna völgyét és környékét kell említeni (Trier, Köln, Svábföld, Felső-Pomeránia, Würtenberg), ahonnan a legtöbben érkeztek Egerszalók, Kerecsend. Aldebrő, Nagytálya községekbe. Elszász csak két falu lakosságához adott ugyan telepeseket, de nagyobb számban (Kompolt, Nagytálya) —, Bajorország pedig több településről (Ulm, Bamberg, Landau, Baden) csak Egerszalókra és Kápolnára bocsátott ki néhány családot. A németek származáshelyeként feljegyezték még Sziléziát (Nagytálya, Maklár), Ausztriát (Maklár) és Berlint (Nagytálya). A felsorolásból kitetszik, hogy a telepesek a német nyelvterület milyen sok és egymástól távoli pontjairól elindulva jutottak el Heves megye falvaiba, ezért nyelvileg, néprajzilag különfélék lehettek. Ä diverzitást még fokozhatta, hogy egyes falvakban, mint Egerszalók, Kerecsend, Kápolna, Maklár — magyarok, esetleg szlovákok mellé települtek, tehát az új falu társadalmának csak egy részét, mégpedig kisebb részét képezték. Mindössze három falu, azaz Aldebrő, Kompolt és Nagytálya lakosságának volt német többsége. Ez a helyzet már a XVIII. században prognosztizálta a német nemzetiség beolvadását, ami hoszszabb-rövidebb idő alatt be is következett. Kerecsend 139 családjából 1799-ben 43,8°/p német, de az 1827. évi egyházmegyei sematizmus, amely az egyházi funkciók ellátásához szükséges nyelvis106