Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bartha Elek: Etnikus különbségek és a vallások integráló ereje

BARTHA ELEK Etnikai különbségek és a vallások integráló ereje RÖHEIM Géza a húszas években azt az azóta széles körben ismertté vált megállapítást tette az európai népek szokásaival kapcsolatban: „Európa népei egyáltalában nem tudják, hogy lelkileg milyen közel állanak egymáshoz."

1 Ezt követően, de már ezt megelőzően is elméletek és elképzelések egész sora látott napvilágot azzal a céllal, hogy megpróbálja feltárni a kultúra térbeli tagolódásának történeti és funkcionális törvényszerűségeit. Ezeknek az elméleteknek egyik kulcsproblémája szintén az említett kulturális összetartozás, vagy éppen az elkülönülés kérdése. Bármilyen nézetet képviseljenek is a kutatók, abban rendszerint nem mondanak ellent egymásnak, hogy a keresztény vallás egyike azoknak az integráló tényezőknek, amelyeknek az európai népek kulturális öszszetartozásukat köszönhetik. Nem különböznek ugyanakkor a vélemények abban sem, hogy az egyes keresztény egyházak, vallások egyúttal bizonyos belső differenciálódási folyamatokat is elindítottak, illetőleg elősegítettek. Az alábbiakban ennek a szerteágazó és a jelenlegi kereteken messze túlmutató problémakörnek fő vonásait szeretném felvázolni. A vallás integráló szerepének megítéléséhez célszerű abból az általános tényként elfogadott megállapításból kiindulni, hogy az egymással érintkező kulturális területek között integrálódási folyamatok mennek végbe.

2 Ezek a folyamatok az idő függvényében a kultúrák életének természetes velejárói, amelyeket a kultúrát alkotó elemek, jelenségek elősegíthetnek vagy akadályozhatnak. Az előbbiek azok a folyamatok, amelyek egy társadalmi képződmény (esetünkben etnikai természetű közösség) jellegét erősítik,

3 az utóbbiak pedig a tagolódás irányában hatnak. Az integráló tényezők között szokás megemlíteni a kultúra egyéb összetevői között a vallást is,

4 amely Európában egyet jelent a kereszténységgel. A kulturális differenciáltság egyik legfőbb tényezője pedig az etnikai tagolódás, amely így első pillantásra a vallással könnyen szembeállítható. Tágabb értelemben arról van tehát szó, hogy a kontinensnyi területekre kiterjedő világvallások, így az európai népek csaknem mindegyikét felölelő keresztény vallás is, más tényezők mellett a kultúra bizonyos szféráiban az etnikai különbségek elmosódásának irányában hatnak. Ez így természetesen csak részigazság, ami több oldalról is árnyaltabb megközelítést tesz szükségessé. A kiegyenlítődés és differenciálódás vallási és etnikai folyamatainak vizsgálatához az alapvető szempontok a következők: 1. az integráció történeti jellege, 2. az egyes felekezetek (keresztény vallások) differenciáló ereje, 3. az etnikai alakulatok vallási megoszlástól független belső integrálódási folyamata. 1 RÓHEIM Géza 1925. 339 2 GUNDA Béla 1980. 15. 3 GUNDA Béla 1963. 3. 4 Vö. pl.: BARABÁS Jenő 1963. 97