Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet

fuvarosok vagyis faszállítók." Mind a két osztály haszonbérbe kap földeket, házhelyet is, azzal a megjegyzéssel, hogy a fuvarosok haszonbére nagyobb, mint a gyalogmunkásoké.

19 A répáshutaiak ma is tudnak e két társadalmi kategóriáról, de csak szlovákul különítik el őket: slogar (favágó), furman (fuvaros). Ilyen kiszolgáltatott, a kincstártól függő társadalmi helyzetben azonban még ezek a kategóriák is ideiglenesek voltak. 1895-ben és 1935-ben is csak kevés családnak volt ökre vagy lova, s válhatott furmanná.

20 Ez az állapot is ideiglenes volt, s pillanatnyi helyzetet tükrözött. Elmondják, hogy a rendkívül kis községi rét és legelő, még erdei legeltetést is beszámítva, nem volt elégséges arra, hogy a jószágokat átteleltessék.

2 * Ezért a Tisza mellé, Dél-Borsodba (Egerlövő, Tiszadorogma, Tiszavalk környékére) adták ki parasztoknak teleltetni a jószágot, akik a tartás fejében őszi és tavaszi szántást végezve vele tönkre silányították. Ilyen tartás mellett könnyen megszakadtak, megdöglöttek, s a korábbi furman kénytelen volt gyalogmunkássá, slogarxá lenni. Hogy mennyire bizonytalan volt még e két jól megfogható kategória is a társadalomban, azt más terminusok is mutatják. Elkülönítik a szegényeket, szlovákul hudobnie és a gazdagokat, a bohati-k&t. Ám e két csoport létét nem valamely iga vagy föld birtoklásához kötik, hanem a pillanatnyi állapothoz. A szegények (hudobnie) azok, akiknek éppen semmijük sincs: néma niő. A gazdagok (bohati) pedig azok, akik éppen jól állnak: dobre stoj. Az, hogy a répáshutaiak nincstelen üveghutai, illetve erdei munkások voltak, s a kincstári erdőbirtokból még irtással sem szerezhettek semmiféle földet, így kellett a mostoha természeti körülmények között félparaszti és félmunkás életet élniük, világosan mutatja, hogy nagycsalád ki sem alakulhatott. Ehhez ugyanis létbiztonság, megfelelő állandó használatú birtok (vagyon) szükséges. Valószínű az is, hogy már azok a kibocsátó cseh-morva és szlovák közösségek, ahonnan a répáshutaiak elődjei, mint üveggyári munkások és favágók ide települtek, szintén kiscsaládi keretek között éltek, hiszen ott is munkásként és favágóként keresték kenyerüket. MARKU§ M. a szlovák hegyi tanyák vizsgálatakor, a stál-dk. vidékének tekintett, általa negyedik típusú hegyi tanyás övezetnek nevezett részen éppen ilyen munkások viszonyaira utal, s ott is hasonlóak a társadalmi körülmények. Ez derül ki GALLO J. tanulmányából is, amely a murányi uradalom falvainak viszonyait vizsgálja Muránska Zdychava környékén.

2 2 A répáshutaiak családszervezetének alakulása, jellege nem etnikai, hanem társadalmi tényezőkkel függ össze, s ezek a kiscsaládok létének kedveztek. E kiscsaládos formával a répáshutaiak lényegében a magyarság északkeleti kiscsaládos típusú társadalmi rendjébe harmonikusan beilleszkedtek.

2 3 19. Jegyzőkönyv ... 1895. 50. 20. A magyar korona... 1897. 342-343. 16 db kettős lófogat, 1 db egyes lófogat, 14 db kettős ökörfogat kerül összeírásra Répáshután 1895-ben. - Földbirtokviszonyok ... 1936. 494-496. Ekkor a községnek a használatában, de nem tulajdonában 39 h rét, 87 h legelő volt. 21. Földbirtokviszonyok ... 713. 46 h erdő is volt a község használatában. Itt és a kincstári erdőkben is folyt legeltetés. 22. MARKUS M. 1979. 171-172.; GALLO J. 1978. 102-107. 23. SZABÓ L. 1968. 38-46.; SZABÓ L. 1977/78. 54