Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

munkásai a környező szocialista országokban speciális ipari létesítményeket, többek között égetőkemencéket is, építenek. így kerültek el a répáshutaiak Csehszlovákiába, Morvaország és Észak-Csehország területére, ahonnan azzal a hírrel érkeztek haza, hogy ugyanazokkal a német hangzású családi nevekkel találkoztak, melyeket a répáshutai családok többsége is visel vagy viselt. (Stuller, Fridel, Schir (Sir), Offentaler).

2 5 Az, hogy Répáshután nem ismerik, hogy őseik pontosan honnan kerültek mai lakóhelyükre, eléggé általánosan előforduló jelenség szlovák nyelvszigeteinken, még a viszonylag nagyobb és kompaktabb nyelvszigeteken is. Legtöbb helyen a származás helye elhomályosult, a népi emlékezet alig-alig őrzött meg valamit, vagy ha igen, akkor sokszor a származástudatnak olyan torz tartalmát, melynek alig lehet köze az objektív tényekhez.

2 6 Annak okát, hogy a nyelvszigeteinken a lakosság származáshelyét illetően sem korábbi kutatások során, sem pedig napjainkban nem sikerült információkat szerezni, abban kell keresnünk, hogy a lakosság legtöbbször nem az eredeti lakóhelyéről került végleges letelepedési helyére. A végleges letelepedést több évtizedig tartó vándorlás, ideiglenes letelepedések előzték meg. Több nyelvszigeten a származást igen sokszor már csak ezekhez az ideiglenes letelepedési helyekhez kötik.

2 7 A leglényegesebb azonban az, hogy a magyarországi szlovák települések nagyobb része telepítés útján jött létre, s az újonnan megtelepülök családjai a legkülönbözőbb területekről érkeztek, amint ezt néhány esetben levéltári adatokból pontosan ismerjük.

2 8 Kinek a származáshelyét őrizze tehát az emlékezet, ha például a négy nagyszülő mindegyike más vidékről érkezett arra a vidékre, ahol utódaik ma is élnek.

29 Az eredeti 25. A cseh és morva országrészeken építő magyar vállalat: ÉGSZÖV Kiskunlacháza. 1980-81-ben állandó letelepedési helyük a csehországi Brandis nad Labe. Ez a város viszont nem messze esik a Brandis nad Orlici várostól. Néhány répáshutai család nevét a csehországi folyó nevétől kaphatta: ORLICZKI. Származásuk eszerint észak-cseh vagy észak-morvaországi. 26. Répáshután pl. a Mikesz nevet viselő család származását az erdélyi Mikes családhoz köti (SIPOS I. 1958, 38.). Tótkomlóson a lakosság között sokáig úgy tudták, hogy ők nem az északi szlovák megyékből, hanem délvidékről, a Vajdaságból származnak. A Bács-Kiskun megyei Miske szlovák lakosai magyar származásúaknak tartják magukat, akiknek ősei a török elől menekültek északra a szlovákok közé, ott elszlovákosodtak, s úgy tértek már vissza a XVIII. sz.-ban Miskére (Tóth Emília gyűjtéséből). 27. így pl. néhány idős tótkomlósi emlékezetében származáshelyeként már a múlt század végén is csak az első megtelepedési helyük, Békésszentandrás élt (GAJDÁCS P. 1896), a nyíregyháziaknál pedig a szarvasi és a békéscsabai származás. Ennek emlékével VÉGH Antal is találkozott (VÉGH A. 1972, 191.). Első letelepedési helyüket tekintik származási bölcsőjüknek azok a nagyrészt békéscsabai szlovák kirajzások, melyek századunk húszas éveiben Kétsopronyt hozták létre vagy Pusztaottlakára a románok közé telepedtek le. 28. SIRÄCKY J. 1966; FÜGEDI E. 1965. 29. Mivel az előző jegyzet irodalmában a feldolgozott források rendkívül ritkaságszámba mennek, s a népi emlékezet ritkán őriz származási helyre vonatkozó adatokat, a nyelvjárás regionális eredőjét vizsgáló kutatások mellett hasznosan orientálhat egy-egy település származási helyére utaló személynév anyagának vizsgálata. Erre vonatkozóan már múlt századi kezdeményezésekkel is találkozunk (GAJDÁCS P. 1896). MICHAL Marku? is utal ennek jelentőségére (MÁRKUS M. 1977). A munka mindenképp folytatást kívánna, s a felekezeti anyakönyvek névanyagának összegyűjtése a honismereti mozgalom résztvevői számára is elérhető feladat lenne: 423