Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Sipos István: A bükki szlovák falvak nyelvi sajátosságai

egy tizedére csökkent, s e szám is tovább zsugorodott az 183l-es kolerajárvány után. De a negyvenes évek végére (az 1848—49-es szabadságharc után) mindhárom Huta ismét feltöltődött. Az anyakönyvek tanúsága szerint az új lakók a Csehországtól Zemplén megyéig húzódó erdős terület hasonló foglalkozású településeiről érkeztek. Ez önkéntes vándorlás volt vagy a bérlővel vagy a bérletek megszűnte után. A Hutákon az üvegégetés megszűnte után a favágás és szállítás mellett jövedelmező foglalkozás lett a faszén- és mészégetés, főként Újhután és Répáshután. Óhuta viszont teljesen átkerült Hámor, ill. a későbbi vasgyár vonzáskörébe, s ez nyelvileg is eltávolította a Hutáktól. Egészen másképp alakul a Garadna völgyében keletkezett két Hámor lakosságának foglalkozása. Kezdetben ez is magánvállalkozás, de gyorsan fejlődik, s nagyüzemként már Diósgyőr másik oldalára települ a Kamara bányaigazgatóságának közvetlen felügyelete alá. Egy 1829-es üzemi összeírás már 20 különböző vasipari foglalkozásban sorolja fel a lakókat. Az összeírásból az is kiderül, hogy nagy volt a Hutákról a bevándorlás. 185l-re a Hámorok lakóinak száma az ötszörösére nőtt. A természetes utánpótlást a közeli Huták adták, de a vasmű központi igazgatósága Gömörben Rozsnyón és Szomolnokon székelt, s e területről is nagy számban irányították ide a munkásokat. A foglalkozáskeresők folyamatos fluktuációja 1918-ig tartott. 1946-ban alakosságcsere csak Újhután és Répáshután csökkentette érezhetően a lakosság létszámát. Származás. - A bükki ipari települések nyelvjárásának sajátos kevertsége miatt igen fontos a származás, ill. származási hely rögzítése. A szájhagyomány is őriz bizonyos származási helyeket, ill. származási területeket, ritkábban konkrét helyneveket, amelyeket hangtani deformáltságuk következtében néha nehéz rögzíteni. Hámor és ómassa lakói Észak-Gömört, Dél-Szepest tartják származási területnek. Ez a Szomolnoki Bányaigazgatóság területe. Ujhuta és Répáshuta anyakönyvei kezdetben nem közölnek származási helyet. Később tűnnek fel a házassági anyakönyvekben, s igen tanulságosak. 1789-1860 között az Újhután házasulandók származási helye: közvetlen környék 5, szűkebb környék 10, távolabbi környék esetében szlovákiai megye 24, Galícia 3, egyéb 2. óhuta: közvetlen környék 3, szűkebb környék 1, távolabbi környék (szlovákiai megye) 4. Répáshuta: közvetlen környék 2, távolabbi környék esetében szlovákiai megye 4, Csehországból 1. Gyertyán-völgy: szlovákiai megyéből 9, morvaországból 2. A Hutákon a származásnak elég nagy a szórásterülete, magában foglalja az egész szlovák nyelvjárásterületet, Kelet-Morvaországot, s még azon túl is nyúlik. Ez megszabja a Huták nyelvjárásának közép- és nyugati szlovák jellegét. Hámor és Ómassa származásterülete kisebb és sokkal egységesebb az 1816—36 közötti házassági anyakönyvekben.Massa: Gömör 3. Borsod l.Hámor: Szepes 12, Gömör 5, Zólyom 1, Borsod 5, Abaúj 2, Galícia 2, Morva 1. Ebből világos Hámor és Ómassa nyelvjárásának keleti szlovák, közelebbről dél-szepesi és észak-gömöri jellege. 3* 35