Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

lányok becsukott szemmel kiálltak a kapuba, s ha férfit pillantottak meg elsőnek, amikor kinyitották a szemüket, még abban az évben férjhez fognak menni. Ha azonban asszonyt vagy lányt láttak meg elsőnek, akkor ebben az évben még pártában maradnak. E napon az egész család nagyon vigyázott, hogy a családot vagy annak tagjait valami baj vagy szerencsétlenség ne érje, össze ne vesszenek, mert a következő évben „nem hagyja el őket a baj". Ugyanezen elv alapján e napon semmit sem adtak kölcsön, hogy ne legyen sok kiadásuk az új évben. Az újévi ebédre lehetőleg malacot ettek, hogy a házba túrja a szerencsét; szárnyast még ma sem fogyasztanak. A szilveszter-újévi szokásokat Répáshután is elsősorban a különböző hiedelmek, hiedelemcselekmények jellemzik. Az adott közösség esetében is igaz az a megállapítás, hogy ez a szokáscsoport elsősorban mágikus-hiedelmi indíttatású, inkább ismereteket, hiedelmeket rögzítő szabályok betartásából, mint rituális jellegű cselekményekből áll. Az újév első nagyobb ünnepe vízkereszt (troj krole). E napon a pap végigjárta a házakat és megszentelte azokat. A gazda is vitt haza szentelt vizet a templomból, amivel otthon meghintette a jószágot, az istállót. Az asszonyok szintén vittek haza szentelt vizet, amit otthon tartottak és szükség esetén használtak (betegség, haldokló, rontás stb.). Ezzel szemben semmiféle nyomát sem találni a csillagozásnak vagy a háromkirályjárásnak. Ez a szokás az alföldi szlovákoknál és Szlovákiában egyaránt elterjedt, viszont a nógrádi területek szlovák lakossága már nem ismeri a játékot.

22 Ugyanakkor magam a Zempléni-hegyvidék egyes falvaiban (Mogyoróska, Abaújalpár) megtaláltam a szokás nyomait.

23 Ennek alapján elképzelhető, hogy valamikor Répáshután is ismerték a szokást. Természetesen az sem kizárt, hogy a játék az észak-magyarországi területek nyugati részein korábban is ismeretlen volt. Hasonlóan egyházi ihletésű ünnep gyertyaszentelő (ramnice, hromnice) napja. E napon az asszonyok gyertyát szenteltetnek a templomban. Régebben mindenki kettőnégy gyertyát vitt magával, amit közösen az oltár elé tettek. A pap a mise során megszentelte a gyertyákat, majd mindenki hazavitte a magáét. A szentelt gyertyát akkor gyújtják meg, ha valaki haldoklik vagy meghalt. A haldoklónak igyekeznek a kezébe adni a gyertyát, ha azonban ez nem sikerül vagy az illető már meghalt, akkor a halott mellé állítják. Ugyancsak szentelt gyertyák égnek a ravatalnál, illetve a koporsó mellett is. Az idősebbek szerint nagy vihar vagy jégeső idején is meg kell gyújtani a szentelt gyertyát. Az egyházi ünnepekkel szemben a. farsang (fasang) a mulatság, a vidámság ideje volt. A farsang három napig — vasárnap, hétfő, kedd — tartott. Az ezt követő szerda már hamvazószerda volt, amely nap a böjti időszak kezdetét jelentette, tehát tilos volt mindenfajta hangos mulatság. A farsang talán legfontosabb eseménye a bál (chostina) volt, amit külön tartottak a nős férfiak és a legények. A már nős férfiak mulatsága sokkal szerényebb és csendesebb volt, mint a legényeké. Gyakran még külön muzsikusokat sem fogadtak. Legtöbbször csak összegyűltek valakinél, esetleg a kocsmában és ott iszogattak, énekeltek. A legények viszont igazi bált tartottak. A mulatságot és az azt megelőző ado22. ZATKO R. 1973. 68.; KRUPA A. é. n. 117.; MANGA J. 1968. 105-106.; BÁLINT S. 1938. 159.; DÖMÖTÖR T. 1964. 168.; FEHRLE E. 1955. 62-63.; SULITKA A. 1973. 82-83. 23. Vö. NIEDERMÜLLER P. 1981. további irodalommal. 323