Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

KALENDÁRIS SZOKÁSOK NIEDERMÜLLER PÉTER A néprajzi falumonográfiák, illetve tanulmánykötetek elmaradhatatlan fejezetét jelentik az adott közösség szokásrendszerét leíró, bemutató, esetleg elemző tanulmányok. Ma már nem túlzás, ha a szokáskutatás külön irányzatáról, de legalábbis sajátos stílusáról beszélünk ezeknek az elemzéseknek a kapcsán. Az sem tekinthető véletlennek, hogy éppen az elmúlt években születtek meg az ilyen típusú kutatások talán legmaradandóbb eredményei.

1 Mindez egyben azt is jelenti, hogy mára már kikristályosodtak bizonyos metodikai alapelvek, kutatási szabályok, amelyeket egy-egy közösség szokásrendszerének leírása során érvényesíteni kell. Ennek a módszernek a lényege, hogy az adott közösségre jellemző szokásokat ragadja meg és mutatja fel. Abban az esetben, ha a monográfia nem magyar etnikumú közösséget vizsgál, a szokáskutató olyan cselekményeket keres, amelyek erre a nem magyar etnikai csoportra jellemzőek. Nem ezen a helyen kell értékelni ennek a kutatási gyakorlatnak a lehetőségeit, metodikai megalapozottságát. Annyit azonban le lehet szögezni, hogy ez az eljárás a lokális szokáskutatásnak csak az egyik — és talán nem is mindig a legfontosabb kérdésekre választ adó - módja. Magam a répáshutai vizsgálatok során arra törekedtem, hogy ez emlékezetben megőrzött szokásoknak megtaláljam a párhuzamait, felvázoljam a kapcsolatrendszerét.

2 A munka során azonban nem lehet megfeledkezni arról, hogy az egyes cselekmények egy nagyobb egésznek, a lokális szokásrendszernek az összetevői. A kalendáris szokások rendszere — bár átfogja az egész naptári évet — Répáshután is a téli, illetve részben a tavaszi időszakban volt a leggazdagabb. A téli ünnepkör Katalin napjával (Katarina) kezdődött. E napnak nem volt jelentősebb hagyománya; azt azonban többen megjegyezték, hogy ezzel a nappal vette kezdetét az adventi időszak. Adventben zajos mulatságokat, bálokat, összejöveteleket már nem tartottak. Néhány adatközlő ehhez a naphoz kötötte a szerelmi jóslás egy sajátos formáját, noha mások András és Luca napját is megemlítették. E napon a leányok valamilyen ágat, kisebb gallyat vittek a szo1. Két olyan kiváló, metodikai és tartalmi szempontból egyaránt úttöró' írásra kell itt utalni, mint BARNA G. 1978.;FERENCZII. 1977. 2. E tanulmánykötet más fejezeteiben az olvasó megtalálja mindazokat a Répáshutára jellemző' történeti, nyelvészeti, gazdaságtörténeti stb. adatokat, amelyek a szokásrendszer összehasonlító vizsgálatához feltétlenül szükségesek. így ezeket az adatokat ismételten nem citálom, hanem a kötet más tanulmányaira hívom fel az olvasó figyelmét. 313