Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

8. kép. Lovász Jenő nagy- vagy öregvőfély 1978-ban miskolci munkatársaknak, az utóbbi időben szétszóródott rokonoknak, ismerősöknek stb.), a falubelieknek a hívogatás egykori napján, vasárnap a közeli rokonok gyerekei hordják szét. Napjainkban az ifjú pár a keresztszülőket, a vőfélyeket, a koszorúslányokat személyesen hívja meg a lakodalom előtti második vagy harmadik vasárnapon. Ezekben a napokban veszik meg a lakodalmas öltözékeket is, s varratják a menyasszony ruháját. A mai gyakorlat szerint a vőlegény (mladi) veszi meg a csokrot, a menyecskeruhát és a kendőt. A menyasszony (mlada) vásárolja a menyasszonyi ruhát, a fátylat (Šlajer). Gyűjtésünk idején férjhez menő adatközlőnk Miskolcon, Görömbölytapolcán varratta meg a ruháját, mely hímzett és fehér színű. A tárgyalt időszakban a menyasszony a fehér menyasszonyi ruhájában éjfélig tartózkodik. A lakodalmat leginkább háznál tartják. Régen mindent kihordták a szobából, s ott zajlott le a vigalom. Jó időben sátrat emeltek. Napjainkban is sátrat állítanak. A ponyvákat az apa szerzi be, az asztalokat a faluból szedik össze. A sátrat a rokonság veri fel csütörtökön vagy pénteken, de újabban a lakodalmat megelőző vasárnapon is, mert csak munkaszüneti napokon van együtt a férfirokonság. Ezen a vasárnapon már sütnek a lakodalmas háznál. Répáshután az a szokás, hogy mindegyik meghívott alapanyagot visz (cukrot, lisztet, rizskását, zsírt, tojást, sót,.paprikát, borsot, vaníliát stb.), s ezekből sütik a lakodalmi süteményeket. Tyúkot is hoznak ajándékba. Ezeket a rokon asszonyok dolgozzák fel, mint ahogy a rokon férfiak vágják le a hízót. Az ajándékozás egész héten át tart. Az ajándékhozóknak a vasárnap sütött süteményből adnak. Nemcsak kínálják őket, 288